Mozart Requiemje a Nemzeti Filharmonikusokkal

Mozart érett egyházi zenéjében is többnyire színpad nélküli drámaként értelmezte a latin szöveget, és – bár mindenkor szigorúan tartotta magát a liturgikus kötöttségekhez – sokkal inkább zenedrámát komponált, semmint templomi muzsikát.

A tételek egymásutánjában váltakozik a dráma az áhítattal, az utolsó ítélet borzalmainak zenei ábrázolása a túlvilági boldogság festésével, másrészt – mint a Confutatis tételben – magán a tételen belül is szembeállítja a tartalmi szférákat, illetve azok zenei kifejezését. Ezért szól a legnagyobb kérdésre, az élet és halál kérdésére feleletet adó Requiem első elhangzása óta minden korok emberéhez, ezért tartozik a halhatatlan alkotások közé.

A hangversenyeken Szalai Ágnes (szoprán), Estefán Tünde (alt), Boros Sándor (tenor) és Pintér Dömötör (basszus) énekművészek működnek közre, vezényel Hamar Zsolt.

Nyitókép: Hamar Zsolt és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Fotó: Posztós János