A Malom és Kereszt utolsó snittjében a kamera fokozatosan távolodik
id. Pieter Bruegel Az út a Kálváriára (avagy csak
Kálvária, másutt
Keresztvitel) című, monumentális, ötszáz karaktert ábrázoló festményétől, míg végül a bécsi Szépművészeti Múzeum egy termét látjuk, csupa érdekesnek tűnő, de épp csak felvillanó festménnyel. Mintha
Lech Majewski, a film író-rendezője azt akarná mondani: amit láttunk, tárlatvezetés volt, a művészettörténész előadása egy képről; az egyikről a sokból. Mert mindnek van vagy lehet ugyanilyen története.
És valóban: a Malom és Kereszt című, jobb híján filmnek nevezett mű egy megelevenedett festmény és egy festmény-elemzés elegye ? olyannyira látványosan, hogy a más filmekre is használt szó nem is hat elég kifejezőnek, hiszen a Malom és Kereszt maga a látvány. Majewski kamerája behatol a festmény világába, és életre kelti néhány szereplőjét. A különös, égbe nyúló sziklán álló malom ? amelynek létét és milyenségét persze megmagyarázza a film ? molnára a roppant sziklabelső lépcsőrendszerén mászik felfelé, hogy elindítsa a lapátkerekeket, más kenyeret visz a rétre árulni ? mindezt Bruegel színeinek és tereinek pontos, lélegzetelállító, grandiózus rekonstrukciójával.
Majewski szavakkal alig, leginkább képekkel beszél, de nagyon is jól érti és megérteti ezt a nyelvet: mindent kifejező arcok, némajátékok, egyértelmű gesztusok és kifejező ötletek (mint amikor az egyik, fiatal házaspár szeretkezéssel kezdi a napot az ágyból kikelés előtt, a másik, idősebb pedig mogorván, a másikkal azonnal pörölve) elevenítik meg a képeket. A festő, Bruegel pedig eközben nézi ezt a nagyon eleven, malom alatt elterülő területet, és megrendelőjének magyarázza, hogy mit miért fest a kért képre, és mi mit is jelent majd rajta pontosan.
De az unalmasnak így sem nevezhető ? bár a ?film? megnevezésre jobban, vagy legalábbis máshogyan rászolgáló művekhez képest mindenképp másmilyen figyelmet megkövetelő ? mozgófestményen egy sajátos narratívájú történet-szerűség is kibontakozik. A film első részében a Németalföldet megszálló spanyolok fennhéjázó katonáinak kegyetlenkedését látjuk, amint egy nőt élve eltemetnek, egy férfit pedig, akinek nem láttuk bűnét, kerékbe törnek. Később, különösebb átmenet nélkül mégis Jézus passiója kezdődik el ? noha a film első fele egyértelműen jóval később játszódott. A cselekmény egy lehetséges értelmezése szerint Majewski, vagy szerinte annak idején Bruegel a németalföldi helyzetről kívánt beszélni Krisztus történetének allegóriájával, mert a mindenkori szenvedést, az önkény és a kegyetlenség áldozatainak metaforáját látta meg benne. Ez pedig már csak azért is különleges megközelítés, mert kihagyja a szentséget, a spirituális vonulatot a bibliai történetből: inkább a test és általa persze a lélek kivégzését látja meg benne, s nem az áldozathozatalt. Majewski tehát rendkívül érdekesen kapcsolódik Bruegel képéhez ? amely szintén különösképpen ragadja meg a kálváriajárást: az egész jelenet inkább tűnik vásári sokadalomnak, amelyben a tömeg nem is a keresztet vivő Krisztusra figyel, hanem az ellenkező irányba, és amelyen el is vesznek a passióra utaló motívumok.
Mintha Majewskit az emberi faj örök kegyetlensége érdekelte volna igazán, mintha erről akart volna sajátos és lenyűgöző filmjével beszélni, s ebben lelt volna partnerre Bruegel ? mellesleg vallásos témájú ? festményében. S így kerekített egy mozgó és megelevenedő festményből egészen elgondolkodtató, jelentős erejű filmet.
