Különleges vállalkozás egy olyan hegedűgála megrendezése, mely a különböző műfajok legnagyobb képviselőinek felvonultatásával hirdeti az elfogadást és az egységet. Honnan származik az ötlet?
Szeretnénk egy olyan hagyományt teremteni a gálával, mellyel Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész előtt tisztelgünk, aki 1975-ben kezdeményezte az UNESCO-nál, hogy október 1-jét a Zene Világnapjává nyilvánítsák, és aki megálmodta, majd 1993-ban létrehozta a Musique Europe (MUS-E) programot, mely a hátrányos helyzetű gyermekek művészet által való nevelését célozza.
Menuhin teljes meggyőződéssel állt ki a mások különbözőségeinek elfogadása és a békés egymás mellett való lét megteremtése mellett. Hitte, hogy a művészet eszközrendszerével, azon keresztül képesek vagyunk önmagunk kifejezésére és a másik elfogadására is, azaz az együttműködésre. Jól tudta, hogy a művészet közösségalkotó erővel rendelkezik, és hogy a zene képes összehozni az eltérő kultúrával, bőrszínnel, valamint családi és anyagi háttérrel rendelkező embereket. Ennek szellemében szeretnénk megmutatni, hogyan tudnak különböző zenei stílusok és azok legnagyobb képviselői egy színpadon találkozni, hogy a maguk eszközrendszerével egy bizonyos célt szolgáljanak.
Négy eltérő habitus és különböző stílusok találkozója lesz ez. Az egyetlen közös pont csupán a hangszer, amelyen játszanak, a hegedű. E tekintetben milyen küldetést fogalmaztak meg a gálával?
A legfontosabb üzenet elsősorban annak bemutatása, hogy el lehet rugaszkodni a műfaji és stílusbeli határoktól, és létre lehet hozni egy nagyon izgalmas koncertet úgy, hogy a fellépő művészek mindegyike mást képvisel, más keretrendszerben működik és gondolkodik. Azzal a gesztussal, hogy elvállalták a felkérést, nagyszerű képviselőivé váltak a Menuhin által vallott értékeknek, legfőképp az elfogadásnak. Hiszen a klasszikus zene virtuóza, Kelemen Barnabás sosem fog úgy a hegedűhöz nyúlni, mint a népi motívumokat is megszólaltató Lajkó Félix vagy Kathy-Horváth Lajos, aki játékával remekül képes ötvözni a dzsesszt, a klasszikus- és a cigányzenét. Nem beszélve egy 15 éves gyerekről, Somogyi Barnabásról, aki még nem rendelkezik említett zenésztársai élettapasztalatával. Attól függetlenül mondtak tehát igent a felkérésre, hogy mind a négy művésznek megvan a saját maga közönsége és mind a négyen képesek megtölteni egy-egy koncerttermet. Így, saját művészetükön túlmenően olyan értéket közvetítenek, mely az elfogadást, az egymással való közösséget és a zene univerzális értékét hirdeti.
Mire számíthat a közönség?
Egy zenei orgiára, ahol tobzódni fogunk a minket ért impulzusokban. Aki még nem volt Lajkó Félix-koncerten, csak Kelemen Barnabás fellépésén ? vagy fordítva ?, az jöjjön el és hallgassa meg, hogyan lehet két művésznek ennyire másképp virtuóz a játéka. Aki szeretné érezni a Menuhin által is képviselt szabadság szellemét, annak feltétlenül meg kell hallgatnia a roma kultúra elképesztő gazdagságát ünneplő Kathy-Horváth Lajos és Szakcsi Lakatos Béla improvizációját. És, ha másért nem, hát jöjjön el a 15 éves Somogyi Barnabás miatt, aki remek bizonyíték arra, hogy a magyar komolyzenei oktatás még mindig nemzetünk egyik kuriózuma. Úgy gondolom, bármelyikük rajongói is vagyunk, itt a pillanat, hogy megismerjük a másik három művész játékát, hogy megtapasztaljuk, hányféleképpen lehet magáról a zenéről gondolkodni, és nem utolsó sorban, hogy ők milyen magasságokba tudják repíteni közönségüket.
A gála bevételével a szintén Yehudi Menuhin által megálmodott MUS-E programot támogatják. Ennek mi a jelentősége?
A művészet és a vele való foglalatosság teremtő erőt ad az embereknek. Ez ösztönösen megvan mindenkiben, de sokszor annyira keretek közé vagyunk szorítva, hogy nem tud bennünk kiteljesedni. Ezért kell ezt az erőt gondozni, ápolni, fejleszteni, hiszen, ha képesek leszünk önmagunk kiteljesítésére, egyensúlyba, békébe kerülünk önmagunkkal, akkor nyitottá válunk a másik irányába is, illetve a közös tevékenységek élményére. A MUS-E program megvalósulása során elsődlegesen hátrányos helyzetű gyerekeken tapasztalhatjuk a művészeti tevékenység jótékony hatásait. Ők sokszor olyan fenyegető és veszélyes közegből jönnek, amely rendkívül zárkózottá teszi őket. Így a foglalkozások során négy művészeti ág: a zene, a képzőművészet, a tánc és a színművészet segítségével próbáljuk megnyitni őket, megtanítani arra, hogy merjék vállalni magukat, érdeklődjenek a másik iránt, és fogadják el egymást. Egy barátomtól hallottam ma reggel a következő sziporkát: ?Sokszor hangoztatjuk: tegyünk azért, hogy egy jobb földet hagyjuk itt a jövő generációinak. Itt az ideje, hogy azon is fáradozzunk, hogy jobb embereket hagyjuk itt a földünknek.?
Filákovity Radojka
