Bár a két világháború közötti nagyságrendet még nem éri el, az elmúlt években látványosan nőtt idehaza a műtárgygyűjtés iránti kedv, és úgy tűnik, kezdenek újrateremtődni a gyűjtői hagyományok. Ez leginkább az aukciós házak eladási rekordjain látszik: a klasszikus és a kortárs műveket nemcsak szenvedélyből, műélvezetből, hanem befektetési célból is vásárolják.
Legtöbbünknek azonban a műgyűjtők munkája ismeretlen, izgalmas és zárt világ. A Kortárs magángyűjtők című kiadvány most éppen arra tesz kísérletet, hogy negyven hazai műgyűjtő bemutatásával megfoghatóbbá, átláthatóbbá tegye ezt a tevékenységet. Másrészt a könyv létrehozói szeretnének eloszlatni néhány tévképzetet a szakmáról, és pontosabb képet festeni mindazoknak, akik maguk is kedvvel vágnának bele ebbe a költséges hobbiba.
Ahogy a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Baán László a kötet bevezetőjében az olvasónak szegezi a kérdést: ön hány mai gyűjtő nevét és személyét ismeri? - beláthatjuk, kettőt-hármat. Legfeljebb. Pedig ezek az emberek - nyilvánvaló személyes előnyeiken túl - tulajdonképpen a jövő múzeumaiért tevékenykednek. Az ő mostani kollekciójukban van a műveknek a legtöbb esélyük a túlélésre.
A könyvecskét - amely egyelőre húszezer példányban népszerűsíti a gyűjtőmunkát - a gyűjtemények tulajdonosainak bemutatása mellett száz színes műtárgy-reprodukcióval töltötték meg, és azt tervezik: első sorban magazinok, belsőépítészeti és gazdasági lapok mellékleteként terjesztik majd.
Akihez a füzet nem jutna el, a műgyűjtőportrékat és a reprókat keresse a www.mugyujtok.hu weboldalon. A honlap egyébként hamarosan bővülni fog. Jelszavas hozzáféréssel kifejezetten a műgyűjtők egymás közötti kommunikációját segítő felület jön majd létre.
