Mik azok a szavak, amik legjobban jellemzik a Műhelyt?
?A Műhely azok folyóirata, akik építik és őrzik belső szabadságukat? ? fogalmaztam meg, amikor elkezdtem a főszerkesztői munkát. 1990 óta ennek jegyében szerkesztem a folyóiratot. Úgy látom, ahogy múlik az idő, változik a világ, egyre fontosabb a belső szabadság.
Sok irodalmi folyóiratnál láttam, hogy több teret kapnak a versek, mint a próza. Ez milyen okból van így? Mindenki verset ír, kevés a prózaíró?
Valóban, sokkal többen próbálkoznak versírással, jóval több vers érkezik, mint próza. Sokan gondolják úgy, ha valami öröm vagy fájdalom éri őket, s azt teljes szívükkel megírják, az már vers. Persze a próza dolgában is van hasonló félreértés, valamely megrendítő történet megfogalmazását már novellának vélik. A költészet teremtése, vagy a nyelvi igény megléte nem gyakori.
Ha jól tudom, elég sok helyi szerző publikál a folyóiratban. Kialakult egy ?Műhely-kör? a győri irodalmárok közül?
A 25 évvel ezelőtti helyzethez képest látványos a változás, sokkal több az itt élő szerző, nincs olyan év, hogy ne bukkanna fel egy újabb tehetség. Minden év januárjában a Győri Művészeti és Fesztiválközpontban van egy olyan Műhely-est, ahol a győri szerzők olvasnak fel. Tudatosan törekszünk arra, hogy a nyitott fiatalok már középiskolás korukban megismerjék a Műhelyt. Számos iskolában érettségi tétel a lap.
Mindig szerepelnek szépművészeti alkotások is a lapszámokban. Mi alapján válasszák ki ezeket?
Gyakorta járok kiállításokra, s legtöbbször ott bukkanok egy-egy grafikus vagy fotográfus munkáira. Rengeteg képzőművésszel és fotóművésszel van kapcsolatom, néha ők ajánlanak valakit. Amikor a tavalyi Idegenség tematikájú számunk munkálatai elindultak, számomra egyértelmű volt, hogy Vojnits Erzsébet műveivel illusztráljuk, s ő örömmel fogadta az ötletet. Idén Emlékezet tematikájú számunk lesz, s eszembe jutott, pár évtizede láttam gyönyörű portrékat öreg honvédekről, milyen szépen illusztrálnák az ?emlékezetet?. Barátaim segítségével eljutottam a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumba, ahol Plohn Ferenc hagyatékát őrzik. Az igazgató segítségével megkaptuk a fotókat, ősszel láthatják majd olvasóink.
Évente egyszer egy tematikus számmal is jelentkeznek, ennek az eredete honnan jön?
1990-ben az élet úgy hozta, hogy jónéhány szürrealizmussal kapcsolatos fordítás, szöveg gyűlt össze, s így vetődött fel egy tematikus szám ötlete. Annak sikere nyomán jelentek meg sorra a tematikus számok, s mindegyik hozott újabb szerzőket, újabb olvasókat, jelentős nyilvánosságot a médiában. Több tematikus szám tananyag lett egyetemeken, főiskolákon.
Mennyire nehéz a tematikus számokat létrehozni, ha mondjuk olyan nem versbarát a téma, mint a labdarúgás?
Minden tematikus szám komoly munkát, odafigyelést igényel, az ötlettől a megvalósulásig legalább másfél év telik el. Sok-sok kiváló szerzőnk van, soha nem volt gond, hogy nem érkeznek a kéziratok. A Foci tematikájú számunk előtt végiggondoltam, a kortárs irodalomban kik rajonganak a fociért, kik azok, akik maguk is szeretnek játszani. Utóbb kiderült, még többen lettek volna.
Nehéz egy vidéki irodalmi folyóiratnak eladnia magát? Győrön kívül is van kemény olvasótábora?
Tudjuk, a terjesztés nem jó, nem megoldott, viszont szép számmal vannak előfizetőink. Egyetemeken, főiskolákon ? a fontos tanulmányoknak, esszéknek köszönhetően ? jól ismerik a Műhelyt. A leglelkesebb olvasóink pedig a Vajdaságban vannak.
A Műhely-estek hozzá szoktak járulni ahhoz, hogy az adott számot jobban megismerjék?
Soprontól Szegedig, Pozsonytól Csíkszeredáig volt már Műhely-est. Budapesten az Írók Boltjában és a Nyitott Műhelyben mutatjuk be rendszeresen a tematikus számokat. Tavasszal a Nyitott Műhelyben a 25 év alatti szerzőink szerepeltek, ősszel a Petőfi Irodalmi Múzeumban olvasnak majd fel szerzőink, a 25 év előtti gyökeres megújulás jegyében. Győrött a Zichy-palotában, a Győri Művészeti és Fesztiválközpontban havonta rendezünk Műhely-estet. Mindegyik alkalomnak van számos pozitív hozadéka. Ez jelenthet új előfizetőt, fontos szellemi találkozást, s öröm látni, ha jó emberek egymásra találnak.
Győri születésűként és győriként gondolom hamar találkozott a folyóirattal. Milyen volt az elsőt találkozás?
1978-ban indult a Műhely, s abban az évben jelent meg első kötetem, Kormos István szerkesztésében. Néhány évig szerzője lehettem az ígéretesen induló folyóiratnak, aztán a hatalom közbeszólt. Amíg Dr. Gecsényi Lajos volt a főszerkesztő, rendszeresen publikáltam, s ő gyakorta beszélgetett néhányunkkal, akik akkor kezdték az irodalmi pályát, Borbély Jánossal, Pátkai Tivadarral és velem.
1990 óta főszerkesztő, gondolom, azóta kialakult egyfajta látásmódja, amivel a műveket figyeli. Ki lehet ezt ?kapcsolni?, ha csak az élvezet miatt ragad egy prózakötetet a kezébe?
Az élvezet reményében kezdek el olvasni minden könyvet, minden egyes kéziratot. A mérce soha nem változik. A versben ? ha nem is tökéletes ? teremtődjön költészet. Ha próza, legyen igényes, izgalmas a nyelv.
A Kisfaludy-napokon zsűrizte a diákírókat, -költőket. Most, hogy nincs, nehezebben bukkannak fel új tehetségek?
Juhász Attilának ? az Irodalomtörténeti Társaság megyei elnökének, aki költőként és kritikusként is fontos szerzője a Műhelynek ? javasoltam, hogy fogjon össze néhány középiskola, s évente máshol rendezzék meg a megyei diákíró, diákköltő pályázatot. Elsőként az ő iskolájában, a Révai Gimnáziumban volt az idei eredményhirdetés. Ennek nyomán szerepelt verseivel a 3. számban Kniezl Rebecca, aki nemrég érettségizett a Győri Tánc és Képzőművészeti Szakközépiskolában. A 4. számban pedig bemutatkozik majd prózájával Dániel Viktória, a győri Móra Ferenc Gimnázium tanulója, s versekkel Drozdík Álmos, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanulója. Vagyis van folytatás, sorra jelentkeznek az újabb tehetséges fiatalok.
