A klasszikusnak számító programok és helyszínek helyett magam is előnyben részesítettem az extrémebb lehetőségeket, úgyhogy a reformkori és klasszicista épületeket útba ejtő séták helyett a MÁV Igazgatóság székházát választottam fő célpontnak.
Az épület kívülről távoli kistestvére a francia reneszánsz kastélyoknak, Pfaff Ferenc tervezte, akinek a nevéhez még számtalan vasúti igazgatóság és állomás építése fűződik a századfordulón. Talán a külső képet meghatározó vörös téglaburkolat ihlette annak idején a helyi sajtót arra, hogy "Egy falatnyi Amszterdam költözött Szegedre" címmel tudósítson az épület átadásáról, lelke rajta, ez akkor is a Loire menti kastélyokat idézi. Eredetileg kétemeletes volt, most három, s lehet álmélkodni a korabeli "technikán". 1943-ban úgy tettek rá még egy szintet, hogy nem bontották el a díszes oromzatokkal tagolt tetőszerkezetet, hanem több száz kézi csörlővel megemelték, persze nem nagyon, csak hogy egy sor téglát felrakhassanak, és ez így folytatódott egészen addig, amíg a falak meg nem nőttek egy teljes emeletnyit.
 |
| A Somogyi Könyvtár |
A külső képen még csak el lehet merengeni, hogy a francia vagy a holland hatások kereszttüzében alakult-e ki, ám bent kétségünk sem támad a felől, hogy a szocializmus évtizedeinek ékes design-történetét látjuk. Meglepetés azonban itt is ér, mert kiderül, hogy a falburkolat az épülettel egyidős - tényleg teljesen sértetlen, de kissé lehangoló hatású, barna foltos mázas csempe - és a pécsi Zsolnay-gyárból származik.
Múlt és jelen végigkíséri az utunkat, fent, az irányító központban egy hatalmas félköríves, elektronikus táblán apró piros és zöld fények által az egész Dél-Alföld pillanatnyi vasúti forgalmát láthatjuk, lent az alagsor kiterjedt folyosórendszerében pedig egy hihetetlenül gazdag vasúttörténeti anyagra bukkanunk. Úgy tűnik, ami itt nincs, annak nem is volt köze soha a vasúthoz.
Csak látszólag hagyományos második célpontom, a könyvtár, ahova igyekezvén már menet közben élvezem, hogy egy teljesen abnormális kéréssel állhatok majd elő.
- Szeretnék felmenni a tetőre! - mondom, és a lehető legtermészetesebb módon reagálnak rá. Már elindultak, de hogy ne kelljen túl sokat várnom, a vezető után telefonálnak, és Veronikával, a segítő könyvtárossal liften üldözőbe vesszük az előttünk járókat. "Hely a tetőn" - ez izgatott legjobban a könyvtár ajánlataiból, sétálni a város felett, és onnan azonosítani a járdaszintről jól ismert épületeket. Nem is olyan könnyű, mert ami lentről evidens, fölülről gyakran rejtvénnyé válik. Belátni az egész várost, az igazgatónő elsőként mégis a könyvtár régi otthonát, a klasszicizáló egyetemi épülettömböt mutatja.
