Az elmúlt hat évben négyezer-nyolcszázan tették meg azt a rendszeresen szervezett autóbuszos körutat a XVI. kerületben, amelyet ezen a hétvégén a Kulturális Örökség Napjai alkalmából volt módunkban végigjárni. Túravezetőink, Benedek Ágnes és Réz György helytörténészek szinte minden bokrot ismernek a kerületben. A kétszáz éves fűzfát, amely mellől Aulich Lajos kihirdette a jobbágyok felszabadítását, ugyanazzal a magbiztossággal mutatják be, mint a szinte észrevehetetlen zugokban megbúvó emlékműveket vagy a köznyelvben "Dallas-negyedként" elhíresült árpádföldi házcsodák környékét.
Megtudjuk, hogy a mátyásföldi villák egykor üdülőövezetként szolgáltak, amelyeket nagyon is tudatosan minőségi életkörülményekre szabtak. A térképen megtervezett, vadászterületből lett városrészt ma is széles, tizenöt méteres utcák és szokatlanul nagy alapterületű telkek szabdalják fel, hiszen annak idején a szigorú szabályozásoknak köszönhetően csakis a jómódú polgárok kikapcsolódásához szolgálhatott helyszínül a környék. Nekik viszont süllyesztett teniszpályák és medencék jártak a villák mellé az Erzsébetligetben, egészen addig, amíg az itt állomásozó szovjet csapatok át nem vették az ellenőrzést a kellemes környezet felett. Az épített örökség iránti egyfajta elismerésként is felfoghatjuk a történelmi tényt: olyannyira megszerették, hogy egyik stratégiai jelentőségű főhadiszállásukat alakították ki Mátyásföldön.
Közelben lakó lokálpatrióták és messziről jött érdeklődők is részt vettek a túrán, főleg az utóbbiak számára volt derűs felfedezés a Nagyicce elnevezés (egy HÉV-megálló és az egykori fogadó ihletője) magyarázata, amely egy Mátyás király-legendához kapcsolódik. A történet szerint Mátyást egy cinkotai kántorral való beszélgetése oly megelégedéssel töltötte el, hogy felajánlotta a kántornak, kívánjon valamit, s ő teljesíteni fogja. A borissza kántor kívánsága pedig az volt, hogy az icce -azóta természetesen feledésbe merült űrmértékünk - nagyobb legyen, s így ő többet ihasson. Arról nem szól a fáma, hogy az egység növekedésével egyenesen arányosan drágult-e az ital is, de Mátyás nevét látszólag azóta is áldják a kerületben, hiszen egy egész városrész, több intézmény és szobor, emlékmű is kötődik hozzá.
A környék egyébként a HÉV-járat körülbelül egy századdal ezelőtti kiépítése óta folyamatos fejlődésen megy keresztül, igen kedvelt külvárosi lakhellyé vált, s ezt a tendenciát csak gerjesztik az elmúlt tíz évben a földből egyre kinövő új lakóparkok is, amelyek sok rossz példával szemben itt meglehetősen kényelmes, barátságos, emberi léptékű környezettel szolgálnak. Néhány utca különbséggel megtalálható itt a századeleji, hangulatos villa, az ultramodern öko-ház és a hosszúkás, oszlopos tornác, valódi műemlékből pedig hárommal is büszkélkedhet a kerület: a Gizella-kastély, a cinkotai katolikus és evangélikus templom egyaránt egy-egy időutazás élményével szolgál.
A világ megismerhetőségébe vetett hitünk azonban mindenképpen megrendül egy ilyen túra után: hogyan is járhatnánk be a Földet, ha csak Budapest egyetlen kerületében ennyi információval találkozni?
