Szombaton egy kissé csalódott voltam azért, mert a Műegyetemre meghirdetett programok jó része elmaradt. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum - amely fél éve a Honvéd utcából a Könyves Kálmán körútra költözött, és amely idén másodszor vett részt a Kulturális Örökség Napjain - azonban bőségesen kárpótolt.
Amíg a csoport gyülekezett a Tisztviselőtelepen rendezett helytörténeti túrára, bárki megtekinthette a Tündérpalotának nevezett épület második emeletén berendezett oktatástörténeti kiállítást. A múzeum munkatársai erre az egy alkalomra olyan tárgyakat tettek a vitrinek mögé, amelyekhez máskor többnyire csak a kutatók jutnak hozzá. A Szemléltetés az iskolában című tárlat bemutatott kristályokat, komplett vegyészeti felszereléseket, ábécés könyveket a legkülönbözőbb korszakokból, térképeket, történelmi arcképcsarnokokat, valamint egészen ritka, több száz éves tankönyveket is. A belső teremben századeleji osztálytermet rendeztek be, amit a legkülönbözőbb oktatási segédeszközökkel raktak körbe. A múzeum munkatársai igazán úri gesztussal ajánlották fel a túlkínálat miatt habozó érdeklődőknek, hogy aki még hat előtt visszaér a területbejárásról, annak a kedvéért még nem zárnak be egy ideig.
A Tisztviselőtelep első elkészült házába 1886. július 20-án költöztek be, aki tehát azt gondolta volna, hogy ezt a karakteres épületegyüttest a két világháború között hozták létre, tévedett. A túrát vezető dr. Pruzsinszky József helytörténész (maga is helybéli lakos) igyekezett a legtöbb információt belesűríteni a több mint másfél órás séta közbeni beszélgetésbe. A mérhetetlen mennyiségű adatból kiemelendőek a Gaal Mózesre vonatkozóak: ő volt az alapító igazgatója a Tisztviselőtelepi (később Széchenyi) Gimnáziumnak, amely a mai napig lokálpatrióták tucatjait bocsátja útjára minden évben. A széchenyis öregdiákok kitartó lobbizásának köszönhető például, hogy a Rezső utca ma már az iskolaalapító nevét viseli.
Különleges hely a Rezső téri katolikus templom is, amely számos környékbeli vallási hely fontos tárgyait menekítette meg. A Ganz és a Mávag összevonásakor került például ide a Bláthy Ottó és a Kőbányai út sarkáról egy 1796-os feszület, a Golgota térről pedig az ötvenes évek diktatúrájának rombolása elől sikerült ide szállítani az ottani golgotai szoborcsoportot, valamint a stációk első és tizennegyedik állomásait - így a Rezső tér őrzi a város egyetlen szabad téri kálváriáját. Impozáns látvány az Üllői úti református templom is, amely az 1800-as évektől a fővárosba költöző kálvinisták fokozódó hitéleti igényei miatt épült, viszonylag korán a budapesti református templomok sorában.
A kálvinista templom telkén áll az első tisztviselőtelepi kaszinó, amelynek jellegzetessége, hogy a szilárd építőanyag egy faszerkezetre épült. Pruzsinszky József tájékoztatása szerint a helyiség ugyan kicsi, de a bálok idején bútorszállító stráfkocsikat hozattak ide, amelyek öltözőként szolgáltak. Később új kaszinót építettek az igényeknek megfelelően.
A hosszú séta közben műemlék jellegű házakat is láttunk, valamint azt, hogy miképpen kezd megbomlani a varázslatos hangulatú telep egysége az új épületek miatt. Aki teheti, nézzen körül a környéken - még mielőtt teljesen átalakulna.
