A nyaralóig, ahol legnagyobb költőink egyike lakott, igen keskeny és kalandos út vezet. Végig arról beszéltünk, hogy vajon a súlyos beteg művész, élete utolsó nyarain (az itt töltött tizenháromból), mivel tette meg ide az utat. A "költőfészek" kertjébe lépve azonban annyira giccses kép fogadott minket, hogy a kiskorúakkal megtett út gyötrelme feledésbe merült. Innen egész Esztergom látható, a várhegy, a Bazilika, az újjáépült Mária Valéria-híd, a kanyargó, a Duna. Akár egy képeslap, amelynek a szövege lehetne az a Babits-sor, amely a lerobbant kis "villa" homlokzatán díszeleg: "kertem az egész táj, hol óriás csiga/ kétszarvú dómjával e bölcs bazilika". És valóban, Szent István városának építészeti ékköve innen olyan, akár egy örökre belassult, ormótlan nagy csiga, mögötte a nyál, amely az eddig megtett utat jelzi, a folyó őszi napsütésben csillogó felszíne.
Babits kedvenc helye a veranda volt, akár a miénk, ahol a múzeumőr közli, hogy isten hozott, ma ingyen van, mert örökség a mi múzeumunk és a mi Bazilikánk. Aztán idegenvezetővé lép elő, és bevezet minket a Babits család dolgozószobáiba, hálószobáiba, és féltve őrzött titkaiba. Szükségét érzi, hogy Babits Trianon felett érzett szívfájdalmát átéreztesse velünk, és felhívja a figyelmet, hogy a Bazilikából idehallatszó tárogató muzsikája jó alkalom arra, hogy elmerengjünk Nagy-Magyarország veszteségei felett. Török Sophie-ról tisztelettudóan nyilatkozik, a házaspár örökbefogadott leánygyermekéről pedig elárulja, hogy méltatlan körülmények között, lezüllve halt meg London külvárosában valahol. A régi fényképeken azonnal megvizsgáljuk a kislány tekintetét; és megállapítjuk, hogy nem voltak könnyű szülei. A ház kedves eklektikája, Koós Károly festményei, a szedett-vedett bútorok, Basch Edit madonnaképei, a pár fotó a kispolgári nyugalomról tanúskodik. A legendás "autogram fal", ahol a híres ismerősök aláírásait átfestették freskó festékkel, a szelektáltakat meg csak úgy letörölték, még valami szakralitást is kölcsönöz. Aztán érződik a gyász, hogy a feleség a férj halála után nem szívesen tért vissza ide, és a hatvanas évekig, amikor az épületet az Országos Műemléki Felügyelőség védetté nyilvánította, csak romlottak az állapotok. Most sem palota, de innen még a következő állomásunk, a helyiek által Kerektemplomnak becézett Szent Anna plébániatemplom is csak egy vicces makett.
Lentről persze lenyűgöző a római pantheon mintájára készített templom. Pach János, a bazilika építésvezetője tervezte 1820-ban és építette a budai és komáromi utak találkozásánál. Most egy körforgalom mellett található, soha nincs rá idő, hogy alaposabban megnézze az arra siető. Pedig a teljesen köralakú templom különös hangulatú. A kupola két oldalán található két torony egészen decens, a bejárat mellett álló két, egyenként két és fél méter magas angyal pedig már késő délutáni hallucináció. Ami odabenn érdekes, a Hesz János főoltárképe, az ezüstből készült tempom-makett, a Szent Vendel szobor és az Esztergomi Katolikus Értesítő, jobbra az adománygyűjtő mellett, a címe: Kupola.
Aztán végig a parton, a lusta és büszke hegyek, Pilismarótnál a vendéglő a halászlével, Dömösnél az ódon hajóállomás, meg egy másik kedves kulturális örökségünk, a horgászó nyugdíjasok.
