Mi így jártunk a Műegyetemen. Az előzetes kiírás szerint olyan érdekességek várták volna a látogatót, mint ismerkedés a könyvkötő műhellyel, rendhagyó kémia óra, rövid séta a kertben és egy körutazás az épületben.
Ebből bennünket a rendhagyó óra és a könyvkötő műhely nagyon érdekelt volna, de szombat délben az egyetem főépületében semmi olyan tájékoztató jellegű anyagot nem találtunk, ami útba igazíthatott volna. Az aulában kiállítás készült, és nagy transzparens hirdette a két nap múlva kezdődő Városmisszió eseményeit - mindkettő érdekes és fontos, ám egyik sem kapcsolódott a Kulturális Örökség Napjaihoz.
A portán végül sikerült tájékozódnunk. Ekkor derült ki, hogy az előre jelzett programokból, amelyeket a kultura.hu szerkesztősége is megkapott, csupán egyetlen egy valósult meg: egy épületbejárás, amely a Sóhajok hídja nevű építészeti érdekességtől indult, a kertet, az aulát, egy második emeleti termet és a szoborparkot érintette. A csoportok kétóránként indultak, mi tizenöt perccel késtük le az előzőt, tehát csaknem két órát kellett volna várni a következőre. Próbálkoztunk a már mozgó csoport becserkészésével, de aki járt már egy ekkora épületkomplexumban, tudja, ez olyan, mint amikor Columbo a feleségét keresi az óceánjárón.
Sajnáljuk. Talán jövőre jobban sikerül.
