Karacs Ferenc házában kezdte meg a magyar tragédiaírás magasságai felé vezető munkásságát Katona József, aki 1811-ben és 1813-ban lakott a rézmetszőnél. A srégen átellenben levő épületben alakult meg 1895. december 19-én dr. Kemény Ferenc javaslatára az olimpiai játékokat kezdeményező bizottság. A két eseményre emlékező tábla abban az utcában található, amelynek névadója az egyesült Budapest első alpolgármestere, a Kossuth reformpártjához tartozó politikus, Szentkirályi Móric. És amelyben a Pázmány jogi kara áll.
A vörös téglás neogót épület homlokzatát díszítő Szent István-szobor készítője az államalapító-specialista Sennyei László, ugyanis az ő nevéhez fűződik a Millenniumi emlékmű Szent István-szobra is. Hiába, mindenkinek kell, hogy legyen specialitása. Oldalt pajzsos macik utalnak arra, hogy ami egykor a Szent István Társulat épülete volt, később Franklin Nyomdává lett. A bejárattól balra és jobbra zászlórudak, ám csak az Európai Unió lobogójába kaphat bele a szél. Mivel a magyar zászlót időnként ellopták, ezért azt biztonsági okokból a szomszédos könyvtárépület első emeletének magasságában levő tartóba helyezték át.
Az épület főlépcsőháza eklektikus stílusú, a melléklépcsőházak bér- és kórházi hangulatot árasztanak. A díszterem II. János Pálról kapta a nevét és az Országház üléstermét idézi. A Királyok Terme általában csak a fontos vendégek és egyetemi életük első napjain a Pázmány gólyái előtt áll nyitva. Ez az egészen bizarr szoba valaha Rózsa Kálmán és neje nyomdájának lépcsőházához tartozott, csak 1963 után tették zárttá. A helyiségben 64 arckép; az 1873-ban készült olajfestményeken a magyar történelem nagyjai láthatók a hun vezérektől az aradi vértanúkig, valamint II. Rákóczy Ferenc és Schweidel József közé ékelődve a Kossuthnak menedékjogot adó Abdul Medzsid török szultán. A mosolyalbumnak kevéssé nevezhető arcképcsarnok segítségével meghatározható, milyen az archetipikus magyar férfi: szúrós tekintetű, karakteres orrú, bajsza felfelé pödört, haja sötét, hullámos, vállig érő. E leírás azonban nem illik a hamiskás tekintetű Árpádra, sem pedig II. Bélára, aki magát szégyellve lefele néz, koronája folytatása egy zöld sild, ettől inkább egy volgai hajóvontatóra emlékeztet. Vannak néhányan, akik álla alig pelyhedzik, ők a jövőbe, ha nem is optimistán, de mindenképp álmodozón révednek. Ők azok, mint II. Lajos, Vencel vagy II. László, akiknek nem volt módjuk arra, hogy kócsagtollas, koronás, netán babérkoszorús fővel, mint Hunyady János, jól megszigorodjanak. Nőideálról kevéssé beszélhetünk, ugyanis csupán a gömbölyded Zrínyi Ilonát és a csúnyácskán jellegtelen I. Máriát tartotta megfestésre érdemesnek Gaál Lajos. Bár az egyik idősebb korú látogatótársam megjegyzése szerint ezek egyáltalán nem hiteles fényképek. Hát, valóban nem azok.
Naponta négy-ötezren fordulnak meg a Wenckheim-palotában és keresnek a mintegy ötmillió dokumentum között. (Mennyi áram megy el! - jegyzi meg mellettem egy úriember. Milyen igaza van. Használhatnánk gyertyát is. Esetleg olvashatnánk sötétben.) A többség célirányosan jön a Szabó Ervin téri könyvtárba: keres, kölcsönöz, hosszabbít, büntetést fizet. Mint én is. Ezért például még soha nem merészkedtem be a gyerekkönyvtári részlegre, ahol sárkányok társaságában, tulipánmintás zsalugáterek mögött, puha textilkockákon lehet olvasgatni. És a felújítás óta nem jártam a díszlépcsőn és a tükrös termekben sem, ahol kék, zöld, vörös csíkos a tapéta és aranyozottak a kályhák. Felrémlik, merre álltak a katalógusszekrények és hol volt a kölcsönzés. Erre most csönd van. A bölcseleti olvasóban angolul tanul anatómiát valaki egy tankoponyán. (Ide tették át ezek szerint székhelyüket a külföldi orvostanhallgatók, amióta a Széchényi Könyvtárba nem lehet saját könyvet felvinni.) Az erdélyi barokk motívumos ajtó mögött egy fiú a Vizuális művészetek pszichológiáját tanulmányozza. Sznobériamentes barátságos okosság van ezekben a falakban. Talán azért, mert két oszlopon négy törpe tartja.
