Az International Campaign to Ban Landmines (a taposóaknák betiltásáért küzdő nemzetközi mozgalom) betiltásukat szorgalmazza. Erőfeszítéseik eredménye a gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, valamint megsemmisítésükről szóló Ottawai Egyezmény. A kezdeti sikerek ellenére az ENSZ becslése szerint a mai technológiával 110 évet venne igénybe a világ összes taposóaknájának megsemmisítése.
10. Szomália - 1 millió taposóakna
Szomáliában 1964-től folyik a taposóaknák lerakása különböző belső és regionális konfliktus következményeként. Közép- és Dél-Szomália tele van aknákkal és fel nem robbant lőszer- és robbanóanyaggal (UXO). Az ENSZ szerint az aknák a szomáliai gazdaság és társadalom minden rétegére hatással vannak: kevesebb föld áll rendelkezésre az állattenyésztésre és a mezőgazdasági termelésre, a szállítási költségek magasak, a rehabilitáció és a fejlődés lassan halad, emberek halnak meg vagy válnak rokkanttá, alacsony közbiztonság, a hazatelepedés és az integráció akadályozott. Az ENSZ véleménye szerint a taposóaknák és fel nem robbant lövedékek problémáját megfelelő forrásokkal 7-10 éven belül meg lehet oldani. Szomália nem tud csatlakozni a taposóaknák tiltásáról szóló megállapodáshoz, mivel 1991 óta nincs központi kormánya.
9. Mozambik - 3 millió taposóakna
Mintegy 30 évnyi háború után Mozambik Afrika egyik legszegényebb állama. A gabonát importálnia kell, és gazdasága külföldi segélyekre van utalva. Mozambik központi és déli tartományait elsivatagosodás, talaj- és vízszennyezés, szárazság és árvíz veszélyezteti. Ehhez jön, hogy a taposóaknák megművelhető földjeinek nagy részét használhatatlanná teszik. A harcok során mindkét fél használt aknákat, ami a nyolcvanas években katasztrofális éhínséghez vezetett. Ennek következményeként hatalmas menekültáradat indult Dél-Afrika, Zambia, Tanzánia és Malawi felé. A Handicap International szerint Mozambikban havonta mintegy 20 ember lép taposóaknára, és 60 százalékuk az egészségügyi szolgáltatás hiánya miatt meg is hal. A mozambiki védelmi miniszter 1996-ban 3 millióra becsülte az országban található aknák számát. Ezek pusztító hatása megdöbbentő. A megművelhető földek mellett a villamos vezetékek, utak, hidak, vasútvonalak, repülőterek, iskolák, gyárak és itatóhelyek környékét is elaknásították. Az aknák a vadon élő állatokat is veszélyeztetik: korábban sok, akna által megcsonkított elefántot találtak már. Mozambikban a várható élettartam 46 év.
8. Bosznia-Hercegovina - 3 millió taposóakna
Bosznia-Hercegovinát a Jugoszlávia felbomlását követő, 1992-95 közötti háború során aknásították el. Az aknákat főleg a frontvonalak mentén helyezték el, amely elég gyakran változott. A legtöbb aknamező egy 1100 kilométer hosszú és 4 kilométer széles sávban található. Az ország déli és középső részén véletlenszerűen rakták le az aknákat. A terület nagy részét hegyek és erdők borítják, de a Brko környéki termékeny földterületek is életveszélyesek. Havonta 30-35 ember hal vagy sebesül meg az aknák miatt, 80%-uk polgári lakos. A halálos fegyverek jelenléte akadályozza az újjáépítést, csökkenti az élelmiszer-termelést és elveszi a pénzt a társadalmi fejlődés elől. Eddig a fertőzött területek csupán kis százalékát sikerült megtisztítani. A legtöbb aknamező nincs jelölve.
7. Kuvait - 5 millió taposóakna
Kuvait történelme tele van feszültséggel a területén talált hatalmas olajmezők miatt. Az öbölháború idején Irak 1990 augusztusa és 1991 februárja között megszállás alatt tartotta az országot. Az iraki csapatok több millió aknát telepítettek Kuvaitba. Az ország területének mintegy 97,8 %-a fertőzött. A legtöbb akna a Kuvaiti-öböl és a Kuvait-Szaúd-Arábia közötti határtérségében található. Az ország felszabadulása után a kormány elindított egy aknamentesítő programot, amely 24 hónapig tartott, és 128 amerikai dollárba került. Az 1999. április 3-i jelentés szerint csaknem 2 millió aknát sikerült megsemmisíteni Kuvait tengerparti és sivatagi részein. A kormány felvilágosító programot is szervezett a lakosság tájékoztatása érdekében.
6. Kambodzsa - 8-10 millió taposóakna
A három évtizedig tartó háború számos tekintetben súlyos sebeket hagyott az ország testén. A konfliktus legmaradandóbb öröksége még ma is naponta új áldozatokat követel. Az ország a vörös khmerek, a Heng Samrin és a Hun Szen rezsim, a vietnamiak, a KPNLF és a Szihanuk követői által lerakott taposóaknákkal van tele. Sok esetben egyáltalán nem jegyezték fel az aknák helyét. A következmény: ma Kambodzsában a legnagyobb arányú a fizikai rokkantak száma. Becslések szerint 1979 óta több mint 40 ezer kambodzsainak kellett valamilyen testrészét amputálni. Ez a szám heti 40 áldozatot feltételez 20 éven keresztül. Az aknákat még ma is használják, bár nem katonai csoportok: a civilek tulajdonukat és területi vitáikat rendezik ily módon, az orvvadászok tigrisekre vadásznak velük, és 1998-ban még a rendőrség is alkalmazta őket egy gyilkos kézre kerítésénél. A becslések szerint kb. 100 évre lenne szükség Kambodzsa teljes aknamentesítéséhez.
5. Irak - 10 millió taposóakna
Irak az 1991-es öbölháború, az 1980-88 közötti iraki-iráni háború, két évtizedes belső konfliktusok és a második világháború következményeként szenved a taposóaknáktól és a fel nem robbant lövedékektől. A probléma különösen északon, az iraki-iráni határon, délen és az ország középső területein kritikus. Pontos számot nem ismerünk, de az ENSZ 10 millióra becsüli az aknák számát. A legújabb vizsgálat szerint az Észak-Irakban található mind a 25 kerület tele van aknákkal, 3444 különböző körzetről feltételezik, hogy fertőzött, ami 148 ezer családot (minden ötödik irakit) érint, 1096 településen.
4. Afganisztán - 10 millió taposóakna
Afganisztán az 1978-ban kezdődött háborúval kezdve súlyos veszteségeket szenvedett. Az összes háborús fél, de különösen a szovjetek és az 1979 és 1992 között uralmon lévő kormány az ország minden részébe, válogatás nélkül telepített taposóaknákat. A mezőgazdasági területek, legelők, csatornák, lakónegyedek, vidéki és városi utak egyaránt el vannak aknásítva. Az aknák jelentik a hazatelepülés, újjáépítés és fejlődés legfőbb akadályát. Naponta 12-ből 10 ember hal meg vagy válik rokkanttá az aknák miatt. Az orvosi létesítmények hiánya következtében az áldozatok 50 %-a életét veszti.
3. Angola - 10-12 millió taposóakna
Angolában az ország minden lakosára 1-2 akna jut. Az ENSZ a helyi amputáltak számát 70 ezerre becsüli. Három évtizeden keresztül folyt az aknák telepítése a mezők, falvak, utak és más váratlan helyek mentén az ártatlan áldozatok megfélemlítése, megcsonkítása és meggyilkolása céljából. A robbanószerek pusztító hatással vannak a környezetre, korlátozzák az emberek mozgását, akadályozzák a földművelést, szétszakítják a gazdaságot, és rengeteg áldozatot szednek. 1993-ban az ENSZ moratóriumot vezetett be az aknák eladására és exportjára, de a nemzetközi konszenzus hiánya miatt Angola problémája egyáltalán nem csökkent.
2. Irán - 16 millió taposóakna
Az 1980-88 közt folyó iraki-iráni háború számtalan taposóaknát és fel nem robbant lövedéket hagyott Irán nyugati és délnyugati tartományaiban, különösen Kurdisztánban, Nyugat-Azerbajdzsánban, Kuzesztánban és Kermansahban. Az iráni kormány közlése szerint az irakiak mintegy 16 millió aknát telepítettek. A taposóaknák és fel nem robbant lövedékek komolyan visszavetették a mezőgazdasági termelést az iraki határ mentén fekvő öt tartományban, veszélybe sodorták az olajmezők kiaknázását, történelmi helyeket pusztítottak el, és akadályozták a régészeti munkát.
1. Egyiptom - 23 millió taposóakna
A második világháború, valamint az 1956-os, 1967-es és 1973-as egyiptomi-izraeli háború Egyiptomot az aknával leginkább fertőzött országgá tették. A fő probléma az, hogy az itteni aknák régiek, helyüket nehéz beazonosítani, és főleg tankok ellen telepítették őket, miközben manapság inkább a gyalogsági aknákra helyezik a fő hangsúlyt. A védelmi minisztérium szerint a taposóaknák akadályozzák a társadalmi és gazdasági fejlődést, és több ezer civil halálát okozzák. Az elmúlt 15 évben 7 millió aknát sikerült hatástalanítani az ország nyugati, sivatagos részén, és 3 milliót a Sínai-sivatagban. A nomád népek az "ördög kertjének" nevezik az aknamezőket.
