Dr. Ulf Büntgen, a svájci Szövetségi Erdő, Hó és Tájkutató Intézet (WSL) munkatársa szerint klimatikus szempontból a kései középkor nagyon egyedi volt, hiszen egyes periódusokban kiemelten esős nyarak voltak. Ennek megállapításában Dr. Jan Esper, a mainzi Johannes Gutenberg egyetem professzora szerint a tölgyfák évgyűrűinek vizsgálata segített.
A bonni, gießeni, göttingeni, büntgeni és esseri egyetemek munkatársai közös kutatásukban első alkalommal vázolták fel az elmúlt 1000 év nyarainak szárazabb és esősebb időszakait. Az ebből írt tanulmány (Tree-ring indicators of German summer drought over the last millennium) a Quaternary Science Reviews legújabb számában jelent meg.
Ebből megtudhatjuk, hogy a vizsgálathoz 953 különböző famintát használtak, amelyek nagyjából lefedik az elmúlt 1000 évet, illetve Németország mai területét is. A tesztek rámutattak: a kései középkorban két esősebb időszak voltak Közép-Európában, amelyet 1300-1340 között forró nyarak szakítottak meg. Az 1350-70 közti periódus újból esősebb volt, és ez segíthette a pestisjárvány terjedését is. Ezt aztán fokozatos felmelegedés követte, és egészen a 18. század elejéig tartott. Akkor megint esősebb volt az idő, amit végül az elmúlt 200 év viszonylag szárazabb időszaka követett.
A szakemberek reményei szerint eredményeik sokban hozzájárulhatnak a korszak, illetve a járványok, éhínségek, és klimatikus viszonyok jobb megértéséhez. Az egyetemek közti összefogás azonban nem ért véget, és a jövőben a fekete halál pusztításait próbálják meg közösen tanulmányozni majd.
