A kísérletekkel 'súlyosan megsértették az etikai normákat', s ezt nemcsak a mai fogalmaink szerint kell érteni, hanem ez az akkori normákat tekintve is igaz ? olvasható a Presidential Commission for the Study of Bioethical Issues jelentésében. Miután a botrányos kísérlet tavaly napvilágra került, Barack Obama amerikai elnök hivatalosan is bocsánatot kért Alvaro Colom guatemalai elnöktől.
Az etikai vétségek elkövetői az amerikai közélet prominens személyei voltak: a főállamügyész, a szárazföldi csapatok és a tengerészgyalogosok orvosi kara, a National Academy of Sciences és az American Medical Association elnöke, valamint több neves egyetem professzora is érintett volt az ügyben. Az orvostudomány élvonalába tartozó szakemberek az egészséges emberek szifilisszel való megfertőzését ugyan támogatták, de nem volt mindenki tisztában azzal, hogy pontosan kit vonnak be a kísérletekbe.
A második világháborúban nagy érdeklődés kísérte a katonákat tömegesen megfertőző betegség elleni gyógymód megszületésének körülményeit. Addig a megelőzést a 35 éve ismert, igen nagy fájdalmakkal járó, a húgycsövön át történő ezüst-kolloid kezelés jelentette, amelyet azonban a katonák általában visszautasítottak.
A szakemberek úgy számoltak, hogy az érintettek száma két páncélos hadosztályt is kitehet; először 1942-ben vetették fel orvosi körökben, hogy embereken kellene kísérleteket végezni. Néhányan kifogást emeltek az ötlet ellen, de már ekkor konszenzus kezdett körvonalazódni a kísérletbe bevontak személyét illetően: egyesek úgy érveltek, hogy a foglyok még ezt az áldozatot is meghozzák háborús erőfeszítés címén.
Az első kísérletekre 1943-ban, az indianai Terre Haute-i szövetségi büntetőintézetben került sor. A javaslat szerint ezért a foglyok 100 dollárt kaptak, de szabadságukat nem válthatták meg vele. A kísérleteket szigorúan titokban kellett tartani, nem volt szabad felhasználni az egyetemi kutatások során, de az United States Public Health Service saját kutatócsapatot állított fel. A titkos dokumentumokat Susan M. Reverby orvostörténész találta meg, aki tavaly állt a nyilvánosság elé a bejelentéssel. (Reverby a nevezetes Tuskegee-tanulmány elkészítésében is segédkezett: ez olyan fekete alabamai földbérlők esetét tárta fel, akiket több évtizedig nem kezeltek a szifilisszel, hogy ezáltal megismerjék a betegség kórtörténetét)
1944 júliusában abbahagyták a Terre Haute-i projektet, ugyanis a betegség profilaxisát nem lehetett tesztelni, mivel lehetetlen volt a laboratóriumban kifejlesztett betegséggel folyamatosan megfertőzni a foglyokat. A kutatás közben azonban az orvosok megtudták, hogy a penicillin nyolc nap alatt meggyógyítja a szifiliszt, így azt már a hadsereg tagjai között is sikeresen alkalmazták 1944-ben.
