A különleges projekt 1940-ben kezdődött el Heinrich Himmler parancsára, ugyanis az SS hírhedt vezetője szilárdan hitte, hogy a legnagyobb veszélyforrást Párizsban a konzumhölgyek jelentik ? derült ki Graeme Donald legújabb könyvéből, a Mussolini's Barber című munkából. A Himmler által is érzékelt probléma valóságmagját az a tény szolgáltatta, hogy a második világháború folyamán a szifilisz robbanásszerű terjedése hatalmas problémát jelentett az egészségügyi hatóságok számára.
A gumibabákkal való kísérletezés a megszállt Jersey szigetén kezdődött, a St. Hellier laktanya területén. A modell szerepére a magyar származású Kathe von Nagy színésznőt kérték fel, aki érthető okokból nemet mondott a korántsem megtisztelő felkérésre. A tanácstalan tervezők végül a náci propagandába jobban beilleszthető szőke hajú, kék szemű modell mellett döntöttek, melynek anyagául nyújtható és rugalmas polimerek szolgáltak. A végeredmény a megalomán ötleteiről is elhíresült SS vezért olyannyira lenyűgözte, hogy maga is rendelt ötvenet a birodalom szolgálatába állítandó gumi amazonok közül.
A projektet azonban ismeretlen okok miatt 1942-ben leállították, a felszerelés és a tárgyi emlékek megsemmisültek a drezdai bombázás során. Arthur Rinknek, a különleges kutatásban egykoron résztvevő német szobrásznak köszönhetően azonban fény derült a guminő-történelem ezen fontos, ámde elfeledett fejezetére. A könyv szerzője hozzátette: a Barbie-baba történetének kutatása során bukkant rá a bizarr történetre.
Donald egy másik érdekes esetről is beszámol könyvében: a szerző szerint valószínű, hogy a népszerű gyermekjáték, a Barbie baba 'ihletője' az 1950-es években népszerű német szexuális gumibaba volt. A kultikus Barbie tervezője, Ruth Handler és férje, Elliot Handler 1956-ban az akkori NSZK-ba látogattak, ahol a fodrászüzletekben és az éjjeli klubokban árulták a titokzatos babákat. Donald szerint a gumibaba eredetei funkcióját akkor még nem ismerő Ruth vásárolt egyet, a tehetséges tervezőnő a példányt pedig felhasználta a Barbie megalkotásakor.
