Katarina Witt maga írja le önéletrajzában, hogy az NDK titkosszolgálat, a Stasi pusztán kitalálta a gyors aktust, és ezt az is bizonyítja, hogy hét perc bizony elég kevés lett volna. A Stasi-jelentések közül ez tehát már különösebb baj nélkül nyilvánosságra került, magának az érintettnek a tollából, de mi legyen a többi, több mint 1.300 oldallal?
Katarina Witt nem szeretné, ha az egész paksaméta napvilágot látna. "Az iratok olyan intimek, mint egy napló - mondja az érintett -, nem szeretném, ha az emberek másodszorra is olvashatnának az életemben."
Hogy ez megtörténik-e vagy sem, az attól függ, hogyan dönt a bíróság. A német egyesítés után - a legtöbb más volt szocialista országtól eltérően - az NDK titkosszolgálat iratairól olyan törvényt hoztak, amely lényegében nyilvánossági törvény. Az újságírói és történészi kutatást pusztán az áldozatok, vagyis a megfigyeltek, a zaklatásnak kitettek személyiségi jogai korlátozzák és persze az államtitkok. Akik nem áldozatai voltak a Stasinak, hanem együttműködtek vele, azoknak el kell tűrniük adataik nyilvánosságra kerülését, hasonlóképpen a közszereplőknek is. Ezeket a szabályokat egyébként nem a nyugatnémetek erőltették a keletnémetekre, hanem a törvényt lényegében az NDK utolsó parlamentje fogadta el.
A rendszer különösebb viták nélkül működött, a titkosügynökök lelepleződtek és aztán vagy eltűntek a közéletből vagy nem, de az élet ment tovább. Míg aztán most, több mint tíz évvel az NDK megszűnése után Helmut Kohl volt kancellár miatt újra kezdődött a vita. Kiderült, hogy a Stasi - sok más nyugatnémet politikus mellett - Kohl telefonjait is lehallgatta. És miután tavalyelőtt ősszel Kohl nagy pártpénzügyi botrányba keveredett, egyszeriben érdekesek lettek a régi telefonbeszélgetések. Kohl azt tette, amit előtte még senki: bírósághoz fordult, hogy megakadályozza a vele foglalkozó Stasi-iratok nyilvánosságra kerülését. Kohl természetesen nem Stasi-ügynök volt, hanem a törvénytelen telefonlehallgatások ártatlan áldozata. Azt mondja tehát, hogy az ő dossziéja nem tartozik a nyilvánosságra, a Stasi-iratok nyilvánosságát az NDK-beli viszonyok leleplezésére és nem nyugatnémet politikai viták eldöntésére találták ki. A politikai vita és a bírósági eljárás még folyik.
És most váratlanul közös platformra került az antikommunista Helmut Kohl és az NDK hűséges híve, Katarina Witt. A műkorcsolyázó ugyancsak bírósághoz fordult. Az ő esete azonban nem egyértelmű, mert áldozat és kedvezményezett volt egy személyben. Egyrészt a Stasi alaposan megfigyelte, poloskákkal rakta tele a lakását, figyelemmel kísérte a sportolónő fizikai állapotát és azt, hogy milyen a viszonya az edzőnőjével. Ha a Stasi iratait kezelő hivatal az eddigi gyakorlathoz tartja magát, akkor a titkos megfigyelésnek ezeket a részleteit nem hozhatja nyilvánosságra.
Csakhogy a Witt-dosszié mást is tartalmaz. Az élsportoló lakást kapott a Stasitól, aztán szereztek neki egy Ladát, a szüleinek egy Wartburgot, aztán Witt Ladáját lecserélték egy VW Golfra. Hogy miért voltak ilyen nagyvonalúak? Nem azért, mert Katarina Witt besúgó - vagy ahogy itt mondják: nemhivatalos munkatárs - lett volna. Legalábbis Witt azt mondja, hogy szerencséjére meg sem környékezték, Más magyarázattal szolgál arra, hogy miért volt ő olyan fontos a Stasinak.
Egyrészt sok pénzről volt szó.
A Spiegel eheti száma, amely apró részleteket közöl a Stasi-iratokból, idézi egy átutalás nyugtázását: a Stasi egyik számlájára fellépésenként 6.000 márka, összesen 372.000 márka folyt be a Holiday on Ice jégrevütől, amelyben Witt már az NDK-időkben fellépett. Hogy ezt a pénzt miért a Stasi tartotta nyilván, azt most ne firtassuk, de igazából nincsen ebben semmi szokatlan, hiszen az NDK devizaszerző akcióinak jelentős része a Stasi egy irodájának kezében volt. Katarina Wittre ezenkívül azért is oda kellett figyelnie a Stasinak, nehogy a sikeres sportoló és revü-sztár egy szép napon rosszkedvében Nyugaton maradjon. Egy ilyen blamázs igen kínos lett volna az NDK-nak.
Katarina Witt most úgy állítja be a történteket, hogy saját fontosságának tudatában ő használta ki a Stasit, ennek tulajdoníthatóak a kedvezmények. Hogy Katarina Witt, aki politikailag kétségkívül az NDK oldalán állt, a politikától távolabb eső dolgokban jól ki tudta használni a lehetőségeket saját érdekeinek képviseletére, azt a Holiday on Ice jégrevün kívül egy másik ismert amerikai intézmény, a Playboy is tanúsíthatja. Az interneten talán mind a mai napig kószálnak a sötét hajú, karcsú lány aktfotói, amelyeket valakik a Playboy valamelyik 90-es évek elejei számából vettek ki.
De túl messzire kanyarodtunk. Ami a Stasi-iratokat illeti, ügyvédjének álláspontja szerint Katarina Witt végeredményben jogi értelemben a Stasi áldozata volt, és mint ilyennek, nem kerülhetnek nyilvánosságra az iratai. Miután Helmut Kohl ügyében július elején dönt a bíróság, valószínű, hogy Katarina Witt iratairól is akkoriban tudhatunk meg többet.
