Népfront, kommunista fölénnyel: Lengyelország
1939 őszén alakul meg Londonban az emigráns kormány Wladislaw Sikorski irányításával. 1941 nyarán a szovjetekkel való együttműködési szerződés eredményeként jön létre a 114 ezer fős Anders hadsereg, a lengyel katonáknak és internáltaknak járó amnesztia részlegesen valósul meg: a katyni tömegsírok feltárása (1943 április 12.) után a Nemzetközi Vöröskereszt vizsgálja az ügyet, Sztálin szakít a Sikorski-kormánnyal - felfüggesztik a diplomáciai kapcsolatot és a fasisztákkal való együttműködés vádját veszik elő. Az LKP saját Népi Gárdát állít fel, szovjet támogatással.
Sikorski repülőbalesete után a vezető Stanislaw Mikoajczyk (parasztpárt vagy néppárt?), a nyugatiak által elismert politikus lesz. 1944. januárban a szovjet hadsereg közeledtével az LKP és a Népi Gárda létrehozza az Országos Nemzeti Tanácsot és a lublini Felszabadító Bizottságot (LNFB, lublini kormány). 1944 július 26-án az ország "Nyugatra tolásáról" (a keleti határról) előzetesen megállapodást köt a lublini kormány és a Szovjetunió. A hazai Delegatúra és illegálisan működő Honi Hadsereg által augusztus 1-jén kirobbantott varsói felkelést a szovjet csapatok nemcsak hogy nem támogatják, hanem még az angolszász repülők felszállását is megtiltják az általuk ellenőrzött területeken. December 31-én alakul meg az ideiglenes koalíciós kormány 6 szociáldemokrata, 5 kommunista, 5 parasztpárti és 2 polgári demokrata politikussal. Vezetője a nyugatiak rábeszélésére Mikoajczyk lett.
1945 áprilisában barátsági és segítségnyújtási szövetséget köt Moszkvával, még mielőtt az ENSZ ülés San Franciscóban a lengyel határokról és a biztonság ellenőrzéséről döntene. Jaltában ezt akarják demokratikus alapokra helyezni: június 28-án létrehozták az egységkormányt, amelyben a londoni emigráció is helyet kapott, Gomulka azonban igyekezett tisztázni: "Ne sértődjenek meg uraim, de mi önöknek csak olyan helyeket ajánlhatunk fel a kormányban, amelyekről úgy látjuk, hogy lehetséges. Mi vagyunk ugyanis a gazdák... Az elnyert hatalmat mi soha nem adjuk ki a kezünkből."
A potsdami döntést történelmi igazságszolgáltatásként élte meg Lengyelország: az Odera-Neisse határt jelölik ki, mondván, hogy ez történelmileg indokolt és a keleti területekért is kárpótlást nyújt. A kitelepítendő németek területe 4 millió Szovjetunióból visszatelepülő lengyel lakóhelye lesz. 100 ezer km2 nyugati területnövekedés (Visszaszerzett területek), 200 ezer km2 keleti veszteségért, összességében 20%-os veszteséget jelent. Végeredményben ez is a Szovjetuniónak szolgáltatja ki a lengyel törekvéseket. Geopolitikailag viszont kedvezőbb helyzet ez - elsősorban a tengerpart, valamint Gdansk és Stettin miatt. A 30%-os népességcsökkenéshez páratlan háborús károk járultak (az utolsó békeév nemzeti jövedelmének tizenháromszorosa).
1946 tavaszától volt napirenden a választások kérdése. A kommunisták taktikája a befolyás növelésére:
- A választás halogatásával felaprózhatók a demokratikus erők
- Egységlista, előre leosztott mandátumokkal (a körzetek egyötödében nincs így parasztpárti)
- ORMO: önkéntes tartalékos polgárőrség felállítása
- Három igenes népszavazás: felsőház megszüntetése, fölreform és államosítás, új határok kérdésében
- Hároméves újjáépítési és áttelepítési terv meghirdetése
Az 1947-es választáson a Demokratikus Blokk pártjai győznek: 88% a kommunisták fölénye. Jozef Cyrankiewicz alakít kormányt (47-52 és 54-70-ig), Boleslaw Bierutot államelnökké választják. Népköztársasági alkotmányt fogadnak el. 1947 októberében Mikoajczyk elmenekül Londonba. 1948-ra létrejöhet a LEMP, majd 1949 november 7-én Bierut "kérésére" Rokossowski szovjet marsall lesz a hadsereg parancsnoka és a hadügyminiszter.
Népfront, kommunista fölénnyel: Jugoszlávia
A partizánok szerb-horvát-szlovén-macedón-crnagorai föderációja (helyi Népfelszabadító Bizottságok) csúcsszervként alakítják meg az ANVOJ-t (Jugoszlávia Népi Felszabadító Antifasiszta Tanácsa), ez pedig létrehozza a Tito vezette ideiglenes kormányt. A partizánok bázisa a független horvát állam szerb falusi népessége volt, Titónak így titkolnia kellett horvát származását. A többi vezető közül Rankovi szerb, ilas crna-gorai, Kardelj szlovén származású. A polgárháborúban a háromezer szerb és zsidó áldozatot követelő újvidéki hideg napok megtorlásaként 30 ezer magyart mészárolnak le.
Bár működik a londoni emigráció, ám Tito nem teljesíti a szövetségesek elvárását a hatalommegosztással kapcsolatban és bejelenti igényét az elsőrendűen olaszként elismert Triesztre és Isztriára. Tito és 360 ezer partizánja felszabadítja az országot, a csetnikeket kivégzik. II. Pétert kirekesztik a Népi felszabadítási frontból. Belgrád felszabadításán összevesznek a szovjetekkel: 40 km-es versenyfutás után Titóék szabadítják fel. 1945 márciusában alakul meg a koalíciós kormány, fokozatosan szorítják ki az emigrációt. A novemberi választáson egységlistával 90%-ot szerez a népfront; az ellenvéleményeket vak urnákban lehet leadni. Alkotmányuk (1946 január 31) az 1936-os szovjet alaptörvény mintájára szövetségi népköztársaságot vezet be.
Tito kormánya számolja fel leghamarabb a polgári pártokat és valósítja meg a legradikálisabb államosítást a térségben. "Bennünket a nagyhatalmak nem használhatnak váltópénzként egymás közti számláik rendezésére" - közli Jalta szellemével Tito 1945 májusában. A jaltai rendszert figyelmen kívül hagyva szovjet támogatás nélkül zajlik le az önfelszabadítás és a kommunista párt hatalomra jutása. Jugoszláv vezetésű népi demokratikus blokk összekovácsolásán fáradozik - 1947-ben szerződést köt Bulgáriával, Romániával, Magyarországgal. 1947 augusztus 1-jén megszületik a bledi jegyzőkönyv a balkáni konföderációról. Szeptemberben Belgrád lesz a Tájékoztató Iroda székhelye.
Sztálin ellenzi a több országot átfogó konföderációt, a bolgár-jugoszláv föderációt viszont sietteti 1948 májusban Tito nem vesz részt a bukaresti Komintern tanácskozáson. A szovjet ügynök Zujovicot és Hebrangot kizárják és bebörtönzik. Jovanovic tábornokot agyonlövik szökés közben. 1948 júliusában a JKP V. kongresszusa teljes támogatásáról biztosítja Titót. A titoizmus antisztálinista sztálinizmus. Alappillérei: a kommunista partizánok felszabadító harca, a polgári ellenzékkel való leszámolás, a szakítás Sztálinnal és tisztogatás (Goli otok = meztelen sziget). Titkosrendőrség Rankovic vezetésével. A titoizmus egyúttal marxista alapon bírált sztálinizmus: a bürokratizált pártszervezet leépítésével decentralizált szervek, munkásönigazgatás (Kardelj) az elvei.
Katonai intervenció helyett a Szovjetunió blokádot hirdet az éppen népi demokratikus segítségre alapozott gazdaságfejlesztésbe kezdő Jugoszlávia ellen. A román kőolajszállítás leállítása, a szovjet forgalom 7/8-os csökkentése miatt nyugati nyitás következik be, melynek révén 30 ezer tonna amerikai nyersolaj és 20 millió dolláros hitel érkezik Jugoszláviába (1953-ig összesen több mint 100 millió dollár értékű amerikai segély jön). 1950-ben kerül nyilvánosságra Truman és az NSC tervezete egy esetleges háború esetén Jugoszláviának szánt katonai anyagok szállításáról. 1951-ben pedig a vezérkari főnök (Koca Popovi) megy Washingtonba fegyvervásárlás ügyében, ősszel kölcsönös biztonsági szerződést írnak alá Belgrádban, mely gyakorlatilag katonai segítségnyújtást jelent.
Tito az elvont imperializmus fogalmának láthatóvá tett mumusa lesz a térségben; perbe ugyanúgy nem lehet fogni, mint Trockijt. Minden országban megvannak szurrogátumai. 1949 novemberében a Komintern kimondja: a JKP kémek és fasiszta gyilkosok hatalmába került.
Karácsonykor Dimitrov visszautasítja Sztálin azon követelését, miszerint a kormányba két nem kommunista politikust is be kell vonni. 1946-ban új választás: Visinszkijt Szófiába küldik, eszközölje ki, hogy a szovjetbarát bolgár kormány válogathassa ki az ellenzék induló jelöltjeit. Visszautasítják. A kommunista taktika ekkor a terror eszközeihez nyúl: 24 ellenzéki aktivista meggyilkolása, útakadályok, csalás. A Hazafias Front a szavazatok 78%-át kapja. A kormány miniszterelnöke Georgi Dimitrov lesz. 1947-ben a szovjetbarát de parasztpárti Nikola Petkovot kivégzik. Végül 1948-ban létrejöhet az egyesült BKP.
Nemzeti demokratikus reformok: Csehszlovákia
Benest régóta elismerik a nagyhatalmak, a Nemzeti front pedig messze nem áll közvetlen kommunista irányítás alatt. 1945 márciusában Benes szovjet meghívásra érkezik Moszkvába, ahol a londoni emigránsokat egyesítik a moszkvaiakkal. A koalíciót a hazai ellenállókkal együtt hozzák létre. Az 1946 májusi választáson 38% a kommunistáké. Koalíció alakul a szocdemekkel. A miniszterelnök Klement Gottwald, a külügyminiszter a fiatalabb Masaryk, a köztársaság elnöke Benes. Megszervezik a népi milíciát. 1948 februárjában történik a híres fordulat: 12 polgári miniszter lemondással próbálja a kormányfő távozását kicsikarni. A tüntetések közepette a polgárháborútól tartó Benes elfogadja lemondásukat, így hozzájárul a munkáskormányhoz. Masarykot holtan találják ablaka alatt. A májusi választás a Nemzeti Front 88%-os többségét hozza, Benes megtagadja a népköztársasági alkotmány aláírását és lemond. Az új elnök Gottwald, a kormányfő Zápotocký.
Nemzeti demokratikus reformok: Románia
1944 augusztus 23-án sikeres kiugrást hajt végre. A koalíció Gheorghe Gheorghiu-Dej, Maniu és Bratianu körül szerveződik. Moszkovita agitáció kezdődik - tömegtüntetés a kormány demokratizálásáért. A halálos áldozatok miatt lemondatják a kormányt. A Vörös Hadsereg leszereli a román erőket. 1945 februárjában Visinszkij utasítására Grozát nevezi ki a király. 200 ezer ellenzéki kerül börtönbe. Az 1946 őszi választás az Arcvonal 80%-os többségét hozza. Maniu letartóztatása, Mihály király lemondatása után létrejöhet az RKP - Gheorghe Gheorghiu-Dej vezetésével.
Sztálin saját Jalta-interpretációját tette kötelezővé a térségben, mert erre felhatalmazást kapott szövetségeseitől is. Segítette a dolgot, hogy Kelet-Európában olyan hatalmi vákuum alakult ki, melyben nem volt belpolitikai ellensúlya a szovjet befolyásnak - a régi rendszerek túlélőinek - Lengyelország kivételével - nem volt erkölcsi mentségük. 1947 tavasztól 1948 nyaráig a "fordulat évének" nevezett időszakban több lépcsőben valósult meg a proletárdiktatúra. Az antifasiszta koalíció fenntartására vonatkozó elképzelést, és a szocializmusba csak fokozatosan és többirányba vezető utakról szóló nézetet háttérbe szorította a hidegháborús szovjetizáció mintája.
