A Sínai-félszigeten és Afrika északi területein a perzselő nap tüze és az éghajlati viszonyok miatt a gazdagabb nők nagy figyelmet fordítottak arra, hogy fejüket és arcukat elfedjék, hiszen csak ezáltal tudták megőrizni bőrük frissességét, hamvasságát és fehérségét. Az alacsonyabb körökből származó nők soha nem viseltek fátylat. Mohamed személyes életvitele már a VII. században előkészítette a nők fátyolviselését. Ő ugyanis saját feleségeit egy idő után függöny mögött, idegen férfiak szemeitől távol tartotta. A Korán azonban nem írta elő általánosságban a nők lefátyolozását, sem pedig a külvilágtól való elzárását.
Az alábbi részletek egyértelműen a Próféta asszonyaira vonatkoznak. "Ti próféta asszonyai! Ti nem olyanok vagytok, mint bárki is az asszonyok között. Ha istenfélők vagyok, ne legyetek alázatosak a beszédben, nehogy az, akinek a szíve beteg, vágyat érezzen irántatok! Beszéljetek úgy, ahogy illik. És maradjatok a hajlékaitokban és ne cifrálkodjatok úgy, ahogyan a hajdani pogány korban tették." (33:33) és "Ti hívők! Ne lépjetek be a próféta hajlékaiba - ha csak engedélyt nem kaptatok - evésre, anélkül, hogy kivárnátok a kellő időt arra! Ha azonban meghívást kaptatok, lépjetek be." (...) És ha kértek valami eszközt a feleségeitől, akkor függöny mögül kérjétek! Így tisztább marad a ti szívetek és az ő szívük is." (33:53)
A saría kötelezővé teszi a fátyol viselését a nők számára, főleg ha idegen férfiak vannak jelen a muszlima közelében. Ezért ha a nő elhagyja a háremet, kötelező lefátyoloznia magát, ugyanis az iszlám szerint idegen férfi számára a nő egész teste szent és sérthetetlen. Az asszony ruhája sűrű szövésű kelméből készüljön, bő szabású legyen, és semmiképpen se hasonlítson a férfiak viseletére, takarja el a nő arcát, kéz- és lábfejét.
A saría egy külön részében ismerkedhetünk meg a női ruházkodás alapvető szabályaival. Eszerint a muszlimák mindig legyenek nőiesek, hordjanak női ruhákat és viseljenek ékszereket. Mindent meg kell kapniuk ahhoz, hogy szépek és kívánatosak legyenek. De mind a női ruháit, mind az ékszereit csak a saría által megengedett jövedelemből szabad megvenni: "Mondd a hívő nőknek, süssék le tekintetüket [ne nézelődjenek], és őrizzék szemérmüket [a paráznaságtól], s ne mutassák díszeiket ... kivéve férjüknek, atyjuknak, apósuknak, fiaiknak, férjük fiainak, fivéreinek, fivéreik és leánytestvéreik fiainak, asszonyainak, a rabszolganőknek, akiket jobbjuk birtokol, férfi szolgáiknak, akikben már nincs nemi vágy, és a gyermeknek, akik még nem tudnak semmit a nők szemérméről, és nem szabad a lábukkal dobogni, nehogy kitudódjék az elrejtett díszük." (24:30-31)
Az arab nők ruhatárában az ízléses fehérnemű, a finom vászonblúzok és nadrágok mellett kiemelkedő fontossággal bírt a fátyol. Ezt a többnyire könnyű szaténből készült fátylat két nagyméretű darabból illesztették egybe, az első az eleje, a csípőtől indult, és a szoknyát fedte, a második teljes egészében beborította a hátat és a kezet egészen a homlokig. Arcuk előtt géz vagy csipkekendőt viseltek, melyet a fátyol alatt a hajukhoz rögzítettek. A fátyol alatt buggyos szaténnadrágot viseltek, lábbelijük saru vagy sarokkal ellátott szövet vagy szattyánbőr papucs.
Az előkelő hölgyek otthonukban rövid nadrágot húztak, fölé tafota- vagy szaténszoknyát, csipke vagy hímzésdíszítéssel, valamint rövid felső kabátkát és tarka pamut- vagy gyapjúzoknit. Otthon sohasem viseltek papucsot, hiszen a padlót szőnyegek borították. A gazdagabb nők selyemből, a kevésbé tehetősebbek pamutkelméből készült fátyollal fedték arcukat. Láthatjuk tehát, hogy a fátyol óriási jelentőséggel bír a közel-keleti nők körében.
A muszlim nők tíz pontban foglalták össze, miért tartják annyira fontosnak a fátyol viselését, és hogy miért fedik el testüket a külvilágtól.
1.) Örömet szereznek vele Allahnak.
2.) A női jellem elégedettségére lehet következtetni belőle.
3.) Kifejezi a női gondolkodásmód egyszerűségét, a női testet és a lelkierőt.
4.) Csak a férjüknek és közeli családtagjainak mutatják meg testüket, így betartják az iszlám előírásait, vagyis nem esnek a paráznaság bűnébe.
5.) Az öregség nem okoz kellemetlenséget a számukra.
6.) Isten bérbe adta a nőknek a testet, és ezt a bizalmat nem szabad elveszíteniük.
7.) Nem zsákmányolják ki a testüket.
8.) A rang, a női érték ezen alapszik.
9.) Ha a muszlima észrevehetetlen, nem bámulható.
10.) Védelmet nyújt a nap és a bőrrák ellen.
A saría a női ruházkodás elemi szabályai mellett különös figyelmet szentel annak, hogy mindkét nem csak saját nemének megfelelően viselkedhet. Ha egy nő férfiasan, vagy ne adj isten, egy férfi nőiesen viselkedik, akkor akár a fajtalankodás gyanúja is felmerülhet. Maga Allah küldötte is megátkozta a nőies férfiakat és a férfias nőket. "Allah is kemény szavakkal sújtja azokat, akik nem nemüknek megfelelően viselkednek. Allah megátkozta azt a férfit, aki női ruhát visel, és azt a nőt, aki férfi holmit hord."
A nő illatosítsa magát, de sohasem akkor, amikor elhagyja lakását. Ha a nő nyilvános helyre megy, kerülje az illatszerek használatát. A próféta komolyan figyelmezteti a nőket: "Az a nő, aki illatosítja magát, majd emberek közé megy, hogy érezzék az illatát, bizony parázna." Az illatosítás tilalmát az imádkozásra vonatkozólag kell a legkomolyabban venni. Mielőtt a nő a mecsetbe vonulna az imádkozó férfiak közé, fürödjön meg. Mohamed azt mondta: "Annak a nőnek, aki illatossá tette magát és azután elment a mecsetbe azért, hogy érezhető legyen az illata, addig nem fogadtatik el az imája, amíg meg nem fürdik ugyanúgy, mint a nemi aktus után."
A nők azonban ritkán látogattak meg egy-egy mecsetet, idejük legnagyobb részét ugyanis egy számukra elkülönített lakrészben, az úgynevezett háremben töltötték. A hárem szó szerinti jelentése szentély, vagy elzárt hely. A lakóháznak azt a részét jelölte, ahol az asszonyok és a gyermekek laktak. Ez a rész szigorúan zárva maradt az idegen férfiak előtt, míg a ház többi része nyitva állt a számukra.
A háremhez hatalmas épületszárnyak, lakrészek, fákkal, virágokkal beültetett udvarok, kerti medencék, teraszok tartoztak. A családi élet központja volt. Előfordul, hogy a háremben mindössze egyetlen asszony raboskodott gyermekeivel. Bár az iszlám engedélyezi a többnejűséget, nem minden arab férfi engedhette meg magának a poligámiát, hiszen minden egyes asszonyért jegyajándékot kellett fizetnie, el kellett tartani őket és a felnövekvő generációkat. Ez bizony temérdek pénzbe került, és csak a leggazdagabb urak számára adatott meg ez a luxus. Tehát a hárem nem mindenesetben egy olyan helyet jelöl, ahol egyszerre több asszony tartózkodott, hanem egyetlen nő is lakhatta.
A gazdagabb családokban a hárem és a gyermekek épségéért az eunuchok feleltek. Az előkelő házakban ők végezték a legfontosabb feladatokat, így a legkiválóbb tisztségek is ezen belső bizalmasokat illették. Az eunuchok között fehérek és feketék egyaránt megtalálhatók. A feketék elsősorban Afrikából és Indiából, míg a fehérek az északi és keleti országokból érkeztek. Az eunuchokért igen magas árat kellett fizetni. Természetük a gyermekekéhez hasonlatos, a ház urai háziállatként kezelték őket, s nem vették emberszámba. Rendkívüli módon ragaszkodtak gazdáikhoz, náluk hűségesebb és odaadóbb szolgák nem is léteztek. Az eunuchok központi szerepet játszottak a vagyonosabb családokban, hiszen azt a női lakóteret védelmezték, mely a női szüzesség, tisztaság szimbóluma. Az iszlám világában a nő tisztaságának védelme egyben a férfi becsületének megóvását is szolgálta.
Nem egy becsületbeli ügy miatt ontották ki egy-egy nő életét kegyetlen körülmények között. Ha egy nő rossz útra tért vagy ha a becsületén folt esett, akkor férje, vagy ha az illető lány, fivéreinek férfiasságát kérdőjelezte meg, így a férfit kitagadták a muszlim közösségből. Ez persze arra sarkallta a férfiakat, hogy visszaszerezzék eredeti jogaikat, tisztára mossák becsületüket. Erre szerintük az egyetlen megoldás a vérengzés, terror, hiszen a becsületet többre tartják bárminél, még saját tulajdon gyermekeiknél is.
A férfi szerint a nőt kellett felelősségre vonni, mert engedett a kísértésnek, a csábításnak, ők a felelősek a szégyenért, amit a férfinak el kellett szenvednie. Az arab férfiak nagyon elfogultan ítélkeztek ebben a kérdésben. A nők, hogy elkerüljék kedvezőtlen sorsukat, jóval ritkábban hagyták el a háremet egész testüket fedő bő ruházatban és fátyolban. Férjük minden lépésüket követték, így a nők a férfiak rabjai. A fátyol és a hárem egyértelműen a férfiak érdekeit képviseli, és a férfi becsületét védi. Mindkét dolog a női szemérem és a tisztaság megóvásának eszköze.
