Úgy tizenkét évvel ezelőtt szinte biztosra vették, hogy nemsokára megszületik egy színes, kosztümös és drága film a 19. századi festőzseni, a 180 évvel ezelőtt született Munkácsy Mihály regényes életéről. Mindebből egyelőre egy tartalmas portré-dokumentumfilmre futotta, melyet Káel Csaba rendezett és Lajos Tamás fényképezett, valamint a Magyar Televízió mutatott be 2013-ban. Akkoriban még úgy volt, hogy jön a nagyfilm is, melyet szintén Káel Csaba rendezett volna, és Zsigmond Vilmos lett volna az operatőr.
Meglehetősen nagyvonalú, csaknem három és fél milliárd forintos költségvetéssel terveztek, melynek révén külföldi partnerekre, esetleg nemzetközi sztárra is számítottak. A máig el nem készült film forgatókönyve nagymértékben támaszkodott Dallos Sándor Munkácsy életét feldolgozó regényeire. A kétkötetes, 1957-ben és 1958-ban megjelent és azóta is igen népszerű regényes életrajz valóban alkalmas lenne egy nagyívű filmes feldolgozásra, de akár streamelhető minisorozatra is. Annál is inkább, mivel a tehetséges és az akkori filmkészítők között sem ismeretlen szerző jelentős fantáziával színezte ki Munkácsy amúgy sem érdektelen életét.
A nők és a munka
A festő ifjúkorát feldolgozó A nap szerelmesét, illetve a külföldi diadalútját és tragikus magánéletét kiszínező Aranyecsetet olvasva nagyjából az az érzésünk támadhat, hogy ezt a termetre és tehetségre is hatalmas, feltűnően jóképű, a munkájában kimagaslóan sikeres magyar zsenit nagyjából semmi más nem érdekelte sajnálatosan rövid életpályája során, mint a nők és a megfeszített munka.
Tény, hogy az 1844-es születésű Munkácsy – eredeti nevén Lieb Mihály – elárvulva nagybátyjához került, aki valóban asztalosinasnak adta, továbbá gyermek- és ifjúkorában sokat éhezett. A regénnyel ellentétben viszont nem volt műveletlen, és jó eredménnyel tette le érettségi vizsgáját is. A német származásra utaló vezetéknevet és a fiú nemesi felmenőit Dallos nem hangsúlyozza az ötvenes évek végén kiadott regényében, abban viszont nem tér el a valóságtól, hogy a nagyszerű rajzkészséggel megáldott asztalossegéd tényleg találkozott egy ismert festővel, Szamossy Elekkel, aki szárnyai alá vette a 16 éves suhancot, és elindította a művészet útján.
Fontos mentorai egyike lett Ligeti Antal, a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárának vezetője is, később tényleg Bécsben kezdődött akadémiai képzése, ahol a neves osztrák képzőművész és akadémiai tanár, Karl Rahl is foglalkozott vele. Mindegyikük szerepel a regényben, természetesen különféle asszonyi személyek társaságában, melyek a szerző fantáziája révén többnyire szerelembe esnek a faragatlan, ám gyönyörű és zseniális sihederrel. Valószínűleg az sem áll messze a valóságtól, hogy Munkácsy nemigen ugrott félre az efféle kihívások elől.
Szomorú tény, hogy a festő korai halálát egy ifjúkorában elkapott nemi betegségnek tulajdonítják, mely az orvostudomány akkori állása szerint nem volt gyógyítható, és szinte a csodával határos, hogy Munkácsy viszonylag egészségesen élt és alkotott évtizedeken át. Dallos természetesen elmeséli nekünk a fiatalkori kalandot, melyben egy jólelkű, ám rettenetes sorsú cselédlány fertőzi meg a rettegett bujakórral a daliás suhancot, akit egy titokzatos kuruzslóasszony praktikája és szerelme ment meg a gyors haláltól.
A regény és a valóság
Az viszont már megegyezik a valóságos eseményekkel, hogy az egykori asztalosinas már Pesten is meg tudja keresni kenyerét mint alkalmazott festő – képeket másol és fényképről készült munkákat fest a megélhetésért –, önerőből és állami ösztöndíjjal jut ki a düsseldorfi és müncheni akadémiákra, ahonnan elindulhat az európai, sőt tengerentúli hírnév felé. Nevét müncheni útjáról visszatérve, 1868-ban magyarosítja hivatalosan Munkácsyra.
Düsseldorfban köt életre szóló barátságot Paál Lászlóval, a regény egyik fontos mellékszereplőjével, akit tragikusan rövidre szabott élete ellenére máig a magyar tájképfestészet egyik legjelentősebb alkotójának tartanak. Itt már Munkácsy is komoly művészi sikereket ér el, Siralomház című festményéért egész vagyont fizet egy amerikai milliomos, és a párizsi Salonban aranyéremmel ismerik el a mű kvalitásait.
Dallos nagyszerű fantáziával építi fel a Siralomház titkos történetét, benne egy regényes betyárral, aki a 48-as forradalom eszméit ápolja útonállással, és egy ízben megmenti a fiatal Munkácsy életét is.
A művész valóban Düsseldorfban ismeri meg az igen jómódú De Marches bárót és felségét. Utóbbival Dallos szerint már akkor heves viszonyba kezd. A házaspár valóban sokat segít neki, miután Párizsba költözik, majd a báró halála után a megözvegyült Cécile feleségül is megy a magyar zsenihez.
Dallos második könyvében, az Aranyecsetben alaposan be is mutatja nekünk ezt az asszonyt, aki szenvedélyektől izzó, kéjvágyó nőként jelenik meg a daliás és már akkor is sikeres fiatal festő életében, majd – az író szerint – anyagilag alaposan ki is használja őt. Kevésbé fantáziadús források arra utalnak, hogy az özvegy tekintélyes vagyona és párizsi befolyása nagyban segítette Munkácsy kontinenseken átívelő franciaországi karrierjét, sőt erős szociális érzékkel is bírt. Az is igaz, hogy Munkácsy képeit pályája zenitjén fejedelmi áron vásárolták meg az európai és amerikai műgyűjtők, így saját keresete is lehetővé tette számára a nagypolgári életszínvonalat.
Fő művek sok szerelemmel
A regényben számtalan szerelmi hódítással és tragédiával kiszínezett párizsi évek alatt születtek meg Munkácsy olyan fő művei, mint a Milton, amely gyakorlatilag európai sztárrá tette, illetve a Krisztus Pilátus előtt című hatalmas alkotása is. Utóbbi bemutatásakor Párizs egyik legfontosabb látványossága volt, majd európai turnéra küldték, hogy az angol, az osztrák és a magyar közönség is megcsodálhassa. Budapesten nyolcvanezren vettek belépőjegyet, hogy személyesen láthassák a régi Műcsarnokban kiállított mesterművet.
A regényben tanúi lehetünk, ahogy a fékezhetetlen magyar óriás csaknem agyonveri felesége egy lehetséges csábítóját – ennek a történetnek lehet valóságos alapja –, bár ő maga korábban gyengéd szerelmi viszonyt folytatott felesége csinos húgával, valamint akkori műkereskedője és művészi karrierje egyik legbiztosabb támasza, bizonyos Goupil úr nejével is. A műkereskedő valós személy, ám a titkos románc részletei az írói fantáziának köszönhetően kerülnek az olvasó elé.
A nagytermészetű mester regénybeli karakterét jól jellemzi az is, hogy aktuális kedvese tragikus halálát és a saját nejétől való időszakos elhidegülést követően művész kollégája feleségével vigasztalódik. Az a kortársak emlékezete szerint sem tévedés, hogy a köztudomásúlag homoszexuális Charles Chaplin, korának egyik elismert zsánerfestőjének felesége egy fiút szült Munkácsynak. Amikor 12 éves gyerek egy lovas balesetben meghalt, Munkácsy valóban összeomlott.
Szintén egy jövőbéli forgatókönyv vezető cselekményszálának tűnik a Dallos által kitalált rejtélyes és gyönyörű bárónő karaktere. A hölgy Munkácsy élete szerelme, akivel még bécsi tanulóévei alatt ismerkedik meg, ám a boldogság kapujában a nő tíz évre eltűnik. Amikor váratlanul újra felbukkan, Munkácsy már rég házas és ünnepelt festő. A hölgy egy elképesztő fordulatokkal teljes drámasorozattal indokolja egykori tettét, kiderül, hogy még mindig csodálatosak együtt, csak képtelenek elviselni egymást, és mire képesek lennének, ezzel a hölggyel is végez az író.
Aztán még elmeséli, hogyan születik meg Mozart arcképe, és a Golgota, melyet világ körüli turnéra is küld galériása. Arra, hogy végül mindkettő, ahogy a Krisztus Pilátus előtt című remek is Amerikában talált vevőre, nem pazarol sok szót.
(Munkácsy életében sohasem láthatta együtt ezt a három képét, amelyek földrészeken átívelő kalandjaik után hazatérve a debreceni Déri Múzeumban gyönyörködtetik a látogatókat, illetve a Golgota most átmenetileg a Városligetbe költözik. )
A regény végén szó esik a Parlamentbe szánt Honfoglalás című alkotásáról és a Krisztus-trilógia harmadik, Ecce Homo címen ismert darabjáról is, melynek látványáért a mű 1896-os pesti bemutatáskor több mint 300 ezren álltak sorba.
Követhetjük, miként lett egy vidéki asztalosinasból világhírű párizsi festőfejedelem, akinek műterme és otthona nemcsak az ottani szellemi és társadalmi elit egyik fontos központja, de az épp ott tartózkodó magyar művészek egyik biztos támasza is volt a 19. század utolsó harmadában.
Dallos könyvei révén megismerkedhetünk néhány meghatározó remekmű születésének regényes körülményeivel, aki pedig magukra a képekre lenne kíváncsi, melyek többségére a könyv természetesen nem tudott kitérni, az látogasson el a Szépművészeti Múzeumba, ahol a művész születésének 180. évfordulója alkalmával megnyílik a munkásságát átfogóan bemutató Munkácsy Kiállítás. A későbbiekben pedig majdcsak összejön a pénz a történet méltó megfilmesítésére is, ami értő kezekben rettenetesen izgalmas és látványos produkciót eredményezhet egyik világszinten is számon tartott művészünkről, kinek életműve immár több mint másfél évszázada nemzetünk egyik alapvető kulturális kincse.
