Munkácsy és a lángoló Nemzeti Színház

Kultpol

 
A tárlat az Osztrák- Magyar Monarchia Szegedének lakosait, különleges eseményeit, nagy katasztrófáit mutatja be fotográfiák segítségével. 1859-től az első világháborúig több, mint ötven műterem és fényirda működött a napfény városában. Az első fotó 1859-ben készült, az első hivatalos műterem megnyitása pedig Rorbach Antal gyógyszerész nevéhez fűződik, aki egy nagyszabású fotósorozatot készített a szegedi vasúti hídról.

A XIX. században a fényképezés nem volt mindennapos dolog, igazi különlegességnek számított. A polgárok csak évente, vagy nagy családi események idején tértek be a műtermekbe. Az első világháború alatt például a csatában elhunyt szeretteik fotójával fényképeztették le magukat. A fotósok nem csupán műtermekben dolgoztak, hanem megörökítették a város nagy jelentőségű eseményeit is. Így látható lesz a kiállításon a szegedi vár bontásának képes krónikája, a Dóm helyén állt Szent Dömötör templomról készült fényképek csakúgy, mint a nagy árvíz utáni Szegedet bemutató fotósorozat.

A kiállítás különlegessége az a felvétel, melyet Ravasz Imre készített 1885-ben. A fényképész lencsevégre kapta a lángokban álló Nemzeti Színházat, mely megnyitása után mindössze két évvel vált a lángok martalékává. A tárlat másik különlegessége a Tisza Lajost, Szeged újjáépítőjét és Munkácsy Mihályt ábrázoló portréfotó. A festő 1891-ben járt Szegeden, amikor Honfoglalás című, monumentális alkotásához gyűjtött anyagot. Igazi alföldi parasztemberek arcát kereste, hogy hűen formálhassa meg a honfoglaló magyarok alakját.