A 1957 februárjában alakult, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) főtitkárának alárendelt Munkásőrség 1988-89 fordulóján közel 51 ezer tényleges állományú, kézifegyverekkel bőségesen ellátott önkéntesével előre kidolgozott és egyeztetett tervek alapján kapcsolódott volna be a rendteremtésbe ? a Belügyminisztérium és a Magyar Néphadsereg erőit segítve.
A Munkásőrség szerepe, megítélése több évtizedes fennállása során a közemberek szemében megváltozott, s a kezdetben utált karhatalom szép lassan elfogadottá vált, hiszen nem csupán a pártbizottságok őrizetét bízták rájuk, hanem, ha kellett a honvédség mellett a munkásőrség tagjai is mentették az embereket és vagyontárgyaikat a természeti katasztrófáknál - mutatta be Ólmosi.
Ezt a javuló megítélést persze árnyalták a különböző tivornyákról, vadászvacsorákról szállingózó hírek, amelyek a '80-as évek második felére igencsak megtépázták a testület tekintélyét. Hozzá kell tenni, ekkorra a mintegy hatvanezer munkásőr nagy része ? főként a fiatalabbak ? nem azért lépett be, mert feltétlenül harcolni akart a párthatalom megvédéséért, hanem a férfitársaság, az idézőjelbe tett "klubélet", a bajtársiasság, a "rövid időre kiszakadni a családból vagy távol lenni az asszonytól" felfogása is szerepet játszott ebben, és voltak, akik még a Vatikánba is eljutottak énekelni.
1988 októberében a Minisztertanács szűkebb kabinetje elrendelte a rendőrség és a hadsereg fegyverhasználatára vonatkozó hatályos rendelkezések áttekintését, a fegyveres erők és testületek feladatainak pontosítását rendkívüli állapot kihirdetése esetére, valamint a Munkásőrségen belül készenléti-karhatalmi erők kijelölését - olvashatjuk Germuska Pál most megjelentetett forrásközlésében.
1989 februárjában az MSZMP Központi Bizottsága (KB) ugyan elviekben hozzájárult a többpártrendszer bevezetéséhez, és népfelkeléssé értékelte át az addig ellenforradalomnak nevezett 1956. októberi eseményeket, ám a Grósz Károly pártfőtitkár körül tömörülő keményvonalasok egyáltalán nem kívánták átadni a hatalmat. "A feladatunk az volt, hogy az egységek köréből jelöljünk ki mintegy 150 századnyi erőt, amelyek a rendőrség és a hadsereg kijelölt alakulataival és szervezeteivel együttműködve alkalmasak karhatalmi, rendfenntartói, tömegoszlatási feladatok végrehajtására" ? írta a Munkásőrség országos parancsnoka 16/1989. számú döntésében 1989. április 10-én.
A parancs úgy rendelkezett, hogy a gyorsabb bevethetőség érdekében a Munkásőrség szervezetén belül készenléti erőket kell felállítani, speciálisan felkészíteni és felszerelni. A mintegy 18 ezer főnyi készenléti erő felállítását elrendelő, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának iratai közül származó parancs közvetlen bizonyíték arra, hogy az állampárt bizonyos körei erőt kívántak koncentrálni az ellenzéki mozgalmak visszaszorítása érdekében. Dokumentumok hiányában arra azonban ma sem tudunk válaszolni, hogy Grósz és környezete készült-e valamifajta rendkívüli állapot bevezetésére.
Az MSZMP KB május 8-án lemondott a Munkásőrség közvetlen pártirányításáról, június 15-én pedig a Minisztertanács saját hatáskörébe vonta a testület irányítását. A jogutód nélküli feloszlatását, amelyet az ellenzék egyöntetűen követelt, azonban az MSZMP szinte egységesen elutasította. Ehelyett átmentésén ügyködött, mivel a békés átmenet egyik biztosítékát látta a Munkásőrségben. A testületben a politikai bizonytalanság hatására a bomlás jelei megjelentek (csökkenő részvétel, növekvő leszerelési arány stb.), ám a közvélekedéssel ellentétben morálisan nem hullott széjjel, nem dezorganizálódott 1989 őszére sem.
A megyei parancsnokságok negyedéves összegzései már korábban is a tagság félelmeit mutatták: mi lesz, ha nem lesz párt, mi lesz, ha nem lesz Munkásőrség, és mi lesz, ha nem lesz munkánk, miből fogunk élni. Egyértelműen megállapítható, hogy azt a biztos jövőképet féltették, amelyet a Kádár-rendszer addigi évtizedei jelentettek nemcsak az egyszerű embereknek, hanem rendszerhűségüket a munkásőr tagság vállalásával is kifejező személyeknek. A Munkásőrség tagságának a jövőképe a már korábban említettek miatt 1989 őszére már meglehetősen sötétté vált. Viszont továbbra is együtt maradtak, mert úgy vélték, hogy a teljes rendszerváltás és ezzel együtt a Munkásőrség megszüntetése, elképzelhetetlen. A folyamatok valóságos irányát érzékelték, de nem fogadták el, és nem fogták fel a maga teljességében.
Fordulat 1989. október elején következett be, amikor az állampárt megvonta támogatását a Munkásőrségtől, így október 20-án az Országgyűlés elfogadhatta a testület jogutód nélkül megszüntetését elrendelő törvényt.
Germuska Pál: Százötven századot a népköztársaság védelmére!
