Ligeti zenéjét nem könnyű befogadni és megérteni, elhelyezni a koncerttermekből, más nyilvános terekből és a rádióból jól ismert, fülhöz szoktatott zene mellett. A kortárs zene lehet kihívás, de ez nem jelenti azt, hogy bármilyen zene ne lenne az, ha az ember a mélyére szeretne látni, fel akar benne oldódni, esetleg „el akarja sajátítani”. Vagyis a klasszikus zenét hallgató közönség az 1923. május 28-án született Ligeti György centenáriumán komoly feladat előtt áll, de ebből az alkalomból az is kiderülhet, hogy Ligetivel és a kortárs zenével az ünnepeken kívül is érdemes foglalkozni.
Az ötvenes évek
Az 1956-os emigrálása előtti kompozíciók korai időszakának munkái, amelyek erősen kötődtek Bartókhoz. 1950-ben „akusztikus látomása” volt egy újfajta, statikus, dallam, ritmus és harmónia nélküli zenéről, amely lassan mégis változik. Ennek élményét a róla készült 1993-as portréfilmben és a vele készített interjúkban is elmesélte. „Tél volt, fáztam, éhes voltam, és akkor jutott eszembe egy olyan, álló zene, amely már túlmutat Bartókon.” Azt azonban hozzáfűzi, hogy Bartóknál is felfedezhető az akusztikus hangsorú zene.
Az 1961-es Atmosphéres első változatát, amelynek Víziók volt a címe, az 1950-es évek elején komponálta. „Hogyan lehet lejegyezni egy olyan kottát, amely folyamatos zenét jelöl, viszont világosan elrendezettek a szólamai?” ‒ ez, a kérdés vezette a komponálás során. (Az Atmosphéres az egyik Ligeti-mű, amely Kubrick vizuális effektekért Oscar-díjat nyerő, 2001: Űrodüsszeia című filmjében felhangzik.) A statikus, mozdulatlan zene leírásához Paul Klee lett a kulcs Ligeti számára. 1956-ban felfedezte Klee fekete-fehér rajzát, amely „tele van mozgó vonalakkal, az egésznek a hatása mégis statikus”. Ligeti egyébként Veress Sándornál tanult zeneszerzést 1948-tól, aki 1951-ben Hommage à Paul Klee címmel írt művet.
„Új vizeken járok”
Ligeti olyan világ megteremtésén dolgozott, amely a semmiből építkezik. Így fogalmazott erről: „Mit tudok kezdeni egyetlen hanggal, a hozzá tartozó oktávval, egy hangközzel, két hangközzel?” Misztikus az a kettősség, ahogy Ligeti a portréfilmben egy Krúdy-novellán keresztül, amelyben „az idő világosan tagolt, mégis statikus dimenzió”, körülírja felfedezésének mozgatórugóját. A művet ötévesen olvasta.
Ligeti György: Musica ricercata (előadja Radnóti Róza)
A Musica ricercata Ligeti zeneinyelv-keresésének fontos eleme. Radnóti Róza zongorista Kerényi Mihály rendezővel és stábjával vette fel a művet, a film premierje májusban volt. Az alkotócsapat, mint a zenész elmondta, számos vetítést tervez, ősszel pedig talán Bécsben is be fogják mutatni. „Egy mély jelentéstartalommal bíró képsor tud olyan kontextust kölcsönözni a zeneműnek, amitől annak a tartalma még zsigeribben hat a befogadóra. Ilyen példa az a film is, aminek köszönhetően megismerkedtem Ligeti zenéjével. Kubrick Tágra zárt szemek című filmje akkora hatással volt rám, hogy azonnal elkezdtem tanulni a filmben is felcsendülő Ligeti-művet, a Musica ricercatát” ‒ mondja a fiatal zenész. A zene vizuális megjelenítése, akárcsak az új nyelv keresése, olyan dimenzió, amely a hangok közti viszonyok ‒ a zene ‒ újabb rétegét világíthatja meg.
Ligeti 1951 és 1953 között, még azelőtt komponálta a 11 tételből álló sorozatot, hogy Bécsbe költözött volna feleségével, Ligeti Verával. A bemutató 1956-ban volt Budapesten, a Zeneakadémia Nagytermében. Mint Kerékfy Márton is leírja, a mű kompozíciós tanulmány. Válaszkísérlet, lehetőségek bemutatása arra vonatkozóan, hogy mit lehet kezdeni a hangokkal, ahogy azok készlete bővül. „Remek zeneszerzői alapötlet csodálatos hangzásképekben kifejtve” ‒ mondja róla Radnóti Róza.
A mű első tételében két hang szólal meg, majd minden tételben eggyel növekszik azoknak a hangoknak a száma, amelyeket a zeneszerző „felhasznál”. A 11. tételben tehát már mind a 12 hang megszólal. A műről szóló elemzések felhívják a figyelmet arra, hogy nemcsak a hangok és a köztük fennálló viszonyok felfedezéséről van szó, hanem a ritmus, az idő, a dinamika, a polifónia szerepének lehetőségeiről, a velük való kísérletezésről is. Ligeti mindig is vallotta, hogy Bartók Bélát tartja példaképének. „Bartók hatása az utána született magyar zeneszerzőkre olyan nagy, hogy van, aki egy életen át nem tudott elszakadni az ő zeneszerzői stílusától ‒ persze kérdés, hogy akart-e. Ligetiről is köztudott, mennyire tisztelte a 20. század egyik legnagyobb zenei újítóját, az ő zeneszerzői nyelvezetére is nagy hatással volt Bartók zenéje. Ezt abból is lehet sejteni, hogy korai műveiben Bartók zenéjének stílusjegyei felfedezhetőek, sőt a Musica ricercata zongoraciklusában ‒ amit 28 évesen komponált ‒ egy külön tételt is szentel Bartóknak tisztelete kifejezéséül.”
A ricercata a recherché melléknévből jön, amely egyrészt azt jelenti, hogy keresett és ritka, másrészt azt, hogy választékos zene. A ricercata mint zenei műfaj „a fuga egyik ősi, többszólamú formája” ‒ írta az Új Kelet 1971-ben a Lengyel Vera koncertjéről írt beszámolóban. A műből Pierre Charial is játszott részleteket egy hónappal ezelőtt a BMC Ligeti 100 sorozatának Ligeti és Kurtág című, nem mindennapi hosszúságú koncertjén kintornán, amely hangszer különösen izgatta Ligeti fantáziáját.
A kézi hajtású kintorna másik nevén verkli vagy sípláda, de annak idején a tekerőlantot is hívták így. Ez a mechanikus zenegép ismerős lehet A Pál utcai fiúk című regényből, hiszen a 20. század eleji budapesti utca világának jellegzetessége volt.
„Tévút”: a zeneszerző egykori kérésének megfelelően ez is szerepel a Mátyás és az Imréből immár Ligeti Györgyre átnevezett utca sarkán, a Budapest Music Centernél frissen avatott utcatáblán Ligeti neve mellett. Pedig Ligeti igen magabiztosan járt-kelt a világban és a hangok között is. „És ő kalauzol engem, aki már hat hónapja élek Párizsban; bizonytalankodás nélkül vezet át a városon, mondja, hogy melyik útkereszteződésnél vagyunk, és mondja a következő utca nevét” ‒ mesélte Kurtág György 1993-ban Münchenben, ahol ünnepi beszédet mondott a zeneszerző nyolcvanadik születésnapja alkalmából.
„Nem lehet megítélni, hogy egy műalkotás mennyire fontos egy kultúra számára, csak utólag” ‒ mondja Ligeti a róla szóló portréfilmben.
Ligeti felfedezése és újraértékelése a 20. század megannyi történelmi mélypontját, zenetörténeti megújulását követően a magyar kultúra fontos eseményévé vált, és ezen az inkább felfedező-, mint tévúton igen fontos pont a Musica ricercata. Mint Radnóti Róza fogalmazott: „Ligeti rendkívül bátor, kísérletező szerző. Népszerűségét talán ennek is köszönheti a zenész körökben.
A nyitóképen Ligeti György zeneszerző. Fotó: Co Broerse
