Kihívó parlamenti beszédében Benito Mussolini, az olasz fasiszta miniszterelnök magára vállalja a felelősséget Giacomo Matteotti szocialista képviselő meggyilkolásáért. Az ellenzék hallgat, s ezzel megadja a hatalmat Mussolininak ahhoz, hogy a király és az egyház semlegessége mellett létrehozza a diktatúrát. A kormányválságot, amely végül Mussolini helyzetének megszilárdulásával ért véget, Matteotti meggyilkolása váltotta ki. Az ellenzéki politikust 1924. július 10-én fasiszta különítmény ölte meg. Matteotti tiltakozott az 1923. júliusi választójogi törvény módosítása ellen, amely 1924 áprilisában fasiszta képviselők megválasztásának kedvezett, és fölemelte szavát a választási harc erőszakos légköre ellen. A gyilkosság a fasiszta milíciák felszámolását követelő liberálisok és szocialisták parlamenti kivonulásához vezetett, de a lakosságot nem voltak képesek Mussolini ellen mozgósítani. A szocialista forradalomtól való félelem olyan óriási, hogy Mussolini hetekig tartó válság után képes volt megszilárdítani hatalmát. 1925 januárjában tartott beszéde után Mussolini több törvényt és rendeltet fogadtatott el, amelyekkel a pártok működését megakadályozta, a sajtószabadságot megszüntette, s a helyi közigazgatások autonómiáját korlátozta. Az antifasiszta szervezeteket betiltják, ellenzékieket tartóztatnak le, Olaszországban fasiszta diktatúra uralkodik. Németországban a fejlemények párhuzamosságot mutatnak. Az 1924-ben, büntetésének letöltése előtt szabadon bocsátott Adolf Hitler, aki az 1925. XI. 9-i puccskísérlet révén közismertté vált, nemzetiszocialista harci kötelkként megalakítja a "védőosztag"-ot (Schutzstaffel = SS).
