Forrai Ferenc: Négyszöglet, Faur Zsófi Galéria
Húsz sorszámozott tábla, együtt, egyedi sorolású kompozíció, vaskeretben. Tárgyanként a limitáció: négy-négy sorszámozott sorminta készül (egy sorminta húsz táblából áll), a tárgyak egyediségét a különböző sorolások-variációk adják. Egy tábla mérete: 200×224 mm; sorminta: 1000×896 mm.
Variálható, moduláris sorminta. A sorozat alapformáinak változatai jelennek meg egy kompozícióban, különböző sorolással. Négy forma, öt szín, azaz húszféle tábla alkot egy sormintát.
A Négyszöglet című sorozat összetartozást jelző szimbolika. Négy szín mesélt irodalomról, otthonosságról, tünékeny életünk nyomairól. Négy ország négy városának négyszögesítése, közös halmaza. Az ötödik szín a metszet: a fekete, az egyezőség árnyalata. A nemzetek és kultúrák hovatartozását, azonosságát a sorozat formákból és színekből szerveződő, sajátos kódrendszere mutatja be négy ország irodalmán keresztül.
A Négyszöglet hosszú vizsgálódási folyamat vizuális leképezése, rendszerbe foglalása.
„Egy olyan rendszer építettem fel, amivel a számomra fontos kérdéseket, érzéseket és történéseket vizuálisan megfogalmazhatom. Sík- vagy térbeli grafikákkal. A sorozat arról szól, hogy milyen kölcsönhatásban vagyunk egymással, önmagunkkal és a környezetünkkel. A sorozat irodalmi vonatkozása: a mindennapok során olvasott könyvek szavait dolgozom fel a munkáimban, kiegészítik a vizuális eszköztáramat, teljesebbé teszik megfogalmazásukkal a bennem zajló és az engem körbevevő folyamatot” – számol be Forrai Ferenc a mű keletkezéséről.
Inspirációiról a következő gondolatokat írja a művész: „Gyerekkori élmény, ami emlékként végigkísért, megmaradt, belém égett: az anyag, a színek, mintha egy vidám gyerekkori történet átirata lett volna, érzelemmel telített, derűs, gondtalan formák, meleg színek, biztonság és nyugalom. Ez a bizonyos emlék a szekszárdi egykori Városi Úttörőház (később Gyermekek Háza) homlokzatán látható tűzzománcmunka, amely Kovács Ferenc festőművész alkotása. Gyerekként nem tudtam tudatos magyarázatot adni a vonzalmamra, de jóleső volt; jó érzéssel tölt el a mai napig, ha rágondolok. Bármennyire is ellentmondásosnak hangzik, a rideg, kemény fémfelületet meglágyítja a hő hatására kikeményedő festék plasztikussága; a festékrétegek közötti különbözőségek lágy találkozása érzelemmel telített szín- és formai kapcsolódásokat mutat.
Jó néhány évvel később a Pécsi Műhely tagjainak munkáin keresztül kerültem még közelebb a tűzzománchoz Bonyhádhoz, és ahhoz, hogy évekkel később a Négyszöglet sorozatom kapcsán megvalósíthassam a vágyamat. 2021-ben Bonyhádon, a zománcgyárban, ahol korábban Lantos Ferenc és társai, én is elkészíthettem az első tűzzománcmunkámat, amitől még erősebbé vált az eljáráshoz való kötődésem. Az elkészült Négyszöglet sormintát további tűzzománcmunkák követik; a közeljövőben több sorozatom kapcsán is kísérletezem a számomra oly sokat jelentő eljárással.”
Amedeo Modigliani: Női fej, Kálmán Makláry Fine Arts
„A művészet szépsége a nő arcában van” – vallotta Amedeo Modigliani. E gondolat hűen tükröződik a vásáron bemutatott műalkotásában.
Igazi kuriózumnak számít a Kálmán Makláry Fine Arts galéria standján látható, a neves Valsuani öntödéből származó, Női fej (Tête de jeune fille à la frange) című szobra, amelynek kőből készült eredetije az 1912-es párizsi Őszi Szalonon debütált, és jelenleg a washingtoni Művészeti Múzeumban látható.
Modiglianit Picasso, Brancusi és Matisse mellett joggal tartják a modern szobrászat egyik úttörő mesterének. Ifjúkorától szobrász akart lenni. Óriási hatással volt rá Michelangelo, majd a görög, afrikai, etruszk, római és egyiptomi maszkok. 1911 és 1914 között mindössze 25 szobrot készített.
A figura fejének frontális, hieratikus helyzete, a megnyúlt arc, a göndör, vésett haj, a hosszú, trapéz alakú orr, a mandula alakú szemek, az o alakú száj, a megnyúlt fülcimpák és a hegyes áll stiláris jegyei mind a korábban említett hatásokat tükrözik.
Modigliani szent totemként tisztelte a szobrokat, amelyek „a gyengédség oszlopai” a művész által létrehozott „szépség templomában”. Nem véletlen, hogy ez a kivételes műalkotás szerepel a vásár beharangozó anyagaiban. A stand megtekintése kihagyhatatlan, az érdeklődő látogatók és a műgyűjtők számára egyaránt páratlan művészeti élményt ígér.
Boldi: Brazil, Bodó Galéria és Aukciósház
A Bodó Galéria és Aukciósház standján látható Boldi-szobor egyik legfőbb különlegessége az anyaga, a carrarai statuario márvány. A kivételes kőzetnek fontos művészettörténeti hagyománya van, ugyanis ugyanabból az olaszországi bányából származik, amely Michelangelo összes szobrának anyagát adta. A márványtömbökhöz való hozzájutás ezért nem egyszerű, a rendelést évekig tartó sorban állás előzi meg.
A Brazil című szobor kivételes példája Boldi professzionális anyagkezelésének, amelyet tökéletes csiszolás, aprólékos megmunkálás jellemez, és a szemlélőt az alkotás megtapintására ösztönzi. Az absztrakcióba hajló zárt kompozíció felfelé tekintő női alakot jelenít meg. A plasztika megformálásban fontos szerepet játszó fantázia és az értelem érzékeny összhangja valódi egyensúlyt teremt. Boldi művészete nem a pszichológia irányából közelít az emberi testhez, hanem szintetizál és egyszerűsít. Célja a letisztult, lényegi szobrászat megteremtése, ami segíti a formális ellentmondások feloldását, világosan szeretné közvetíteni a világképét.
Szobrainak sajátossága a természetelvű gondolkodásmód, amelynek középpontjában gyakran az emberi test megjelenítése áll. Jól beazonosítható formanyelvet alkalmaz, amelynek a modern szemléletű, letisztult, alapformákra redukált megfogalmazás a legfőbb jellemzője. Alakjai mögött összetett szimbólumrendszer húzódik meg, amelyben például a bibliai teremtés vagy a klasszikus művészet hagyományai jutnak szóhoz.
Konok Tamás: Konstruktion Im Raum II, 1974/48, Molnár Ani Galéria
A Molnár Ani Galéria standján különleges, eddig nem látott műveket láthatunk Konok Tamástól (1930–2020), a magyar és európai absztrakt festészet kiemelkedő képviselőjétől. Konok koncepciózus, rendkívül gazdag életművének gerincét a síkra és vékony vonalra épülő képszerkezetek adták, amelyeknek egyedi, csakis rá jellemző hangvétele az 1970-es évek elején kezdett kibontakozni a piktúrájában. A Molnár Ani Galéria standján látható, a 70-es években készült, papíralapú művek a pályáját meghatározó formakészlet első lenyomatai. Különlegességük abban áll, hogy hidat jelentenek Konok Tamás korai, szürrealisztikus kollázsai és későbbi vászonképeinek redukált, absztrakt kifejezésmódja között.
A sorozat egyik izgalmas darabja a most bemutatott Konstruktion Im Raum II című alkotás, amelynek mozgalmas kompozícióját finom vonalak és szabálytalan geometriai alakzatok kapcsolata jellemzi. A művet meghatározó motívumok, homogén felszínek, festői gesztusok és élénk színű, ívelt, töredékes formák Konok festészetének 1970-es évekbeli letisztulását, a valóságábrázolástól való végső elszakadást és művészetének sajátságos, univerzális, absztrakt formanyelvét készítik elő.
A bemutatott műalkotások és további kivételes műtárgyak az Art and Antique művészeti vásáron március 3-ától 6-ig, a Bálna Budapest Rendezvényközpontban tekinthetők meg.
