Mit gondol, jelenleg hol tart a pályáján?
Remélem, hogy még nagyon a pályám elején tartok, bár kétségtelenül úgy érzem, nagyon nagy utat tettem meg az indulástól. Színésznőként indultam a debreceni Csokonai Színházban, ahol a Csókos asszony Rica Maca szerepében debütáltam. Aztán Budapesten a Thália következett, majd a Győri Nemzeti Színház, utána újra Budapest az Operettszínházzal, majd Szolnokon a Szigligeti Színház, végül Zalaegerszeg. Egyszóval keresztül-kasul játszottam és énekeltem az országot! Voltam musical énekes, operett primadonna és néhány éve már operákat is éneklek. Ausztriában, Németországban, Spanyolországban, Svájcban voltak föllépéseim, sőt a Kanári-szigeteken még egy opera-versenyt is nyertem. Mindig álmodtam valami újat, valami mást, ami aztán legnagyobb szerencsémre valósággá vált. Az egyetlen, ami összeköti pályám eddigi állomásait az a színpad, ahol játszhatok, és ahonnan remélem, hogy örömet tudok szerezni a közönségnek. Igen, egy álomhoz tudnám leginkább hasonlítani az eddigi pályámat, és remélem, még nagyon soká lesz a felébredés.
Öröm és álom. Mit jelképez az Ön számára ez a két fogalom?
Ahonnan én származom, - egy kis faluból - ott nehéz az élet, az álmok után sóvárogni szoktak az emberek. De azt látom, hogy az öröm itt, a fővárosban is valami ritka, vasárnapi finomság, ebben közös a sorsuk. Az emberek nehezen ismerik föl a mindennapok apró örömeit, azt hogy mi mindenért lehetnének hálásak. A megvalósult álmok, az örömök és a hála egy tőről fakad
Azt kell mondanom, remélem, hogy még mindig ugyanaz a naiv lány vagyok, aki voltam, amikor elindultam a pályán. Az álomból, mint metaforából, így lesz megvalósult álom, vagyis valóság. Erre képesek vagyunk akkor, ha az egész élethez tanulással állunk hozzá, és hisszük, hogy a holnap jobb lesz, mint a ma. Én is azért dolgozom nap mint nap, hogy átlépjem a saját határaimat. Számomra a szülőföldnek, a gyökereknek megtartó erejük van, és ez egy mozdulatlan erő, amelyből merítve további erő képződik, mely más energiákat szabadít fel. Ez az az energia, amiből élek, ami változatlanul éltet. De természetesen, az otthon forrása idővel kiegészült az eddigi sikereimmel, az is rendkívül motivál, hogy látom, mire vagyok képes.
Tehát egy kicsit ugyanaz a naiv lány maradt, aki szívét követve elindult álmai nyomába, miközben nap mint nap tanul és fejlődik. De a naivitása vajon segíti, vagy hátráltatja a pályáján?
Amikor hátsó szándékkal, fondorlatossággal találkozom, - amit gyakran nem akarok elhinni, nem látok meg elsőre, - vagy amikor egy kedvesnek tűnő személyről kiderül, hogy nem egészen tiszták a szándékai, akkor zavarba jövök magamtól. Felteszem magamnak a kérdést, hogyan lehetek még mindig ennyire vaksi bizonyos dolgokra. Ennek ellenére mégis azt hiszem, hogy csak ezzel a szent naivsággal érdemes közelíteni a világhoz, ha meg akarjuk látni az igazi értékeit.
Nem csak művész, de ember is vagyok, és mint minden embernek, nekem is vannak nehezebb időszakaim, de tudatosan törekszem rá, hogy több legyen az életemben a jó, mint a rossz. Ebben a munkám, a sok koncertem nagyon sokat segít, hisz sikereim során mindig érzem az emberek szeretetét, ami mérhetetlenül könnyebbé teszi azt, ami nehéz, mondhatni szárnyakat ad. Természetesen emellett ott van a családom, akikhez hazamehetek, és a párom, akire támaszkodhatom. Elsősorban rájuk és a további feladataimra gondolok, amikor rossz lapokat oszt nekem az élet.
Mit gondol, mint motiválhatja az ember életét a zene, a művészet?
A művészet egy más, láthatatlan világba vezető kapu. A művészet az a titok, amit - hála Istennek, - teljes bizonyossággal senki sem tud! Biztos vagyok benne, hogy amíg ember él a földön, szüntelenül kísérletet tesz arra, hogy megfejtse ezt a varázslatot, de szerencsére ez sosem fog maradéktalanul bekövetkezni. Mert ha egyszer valaki ezt megfejtené, és s megszűnne, mint titok, akkor a művészre már nem lenne szükség, hisz elszállna a varázslat. Vagyis arra vagyunk hivatottak, hogy fönntartsuk, éltessük ezt a varázslatot, melyet talán nem is mindig értünk. Van egy átléphetetlen határ az élet és a művészet között, de amikor közelítünk ahhoz a nagybetűs valamihez, akkor szebbé, elviselhetőbbé tesszük az életet is. És talán nekünk művészeknek ez az igazi célunk.
Hol tart, merre halad, milyen tervek vannak Ön előtt?
Álmodom tovább, hisz sok szép álmom van még. Ezeket szeretném megvalósítani rengeteg munkával, a mindennapi feladatok becsületes elvégzésével. Önálló estemre készülök csodálatos mesternőmmel, Hamari Júliával, akinek rengeteget köszönhetek. A MOM-ban két koncertem is lesz rövidesen. Az adventi koncert során felidézzük pályám eddigi állomásait, ami különleges produkciónak ígérkezik, hisz ennyi műfajt egy előadótól nem sokszor lehet hallani, magam is nagy izgalommal várom! Közben továbbra is játszom Kolozsváron, a Magyar Operában a Marica grófnőt és Báthory Erzsébetet. Januárban kanadai és amerikai meghívásnak teszek nagy örömmel eleget, ahol nagyszabású koncerteken énekelhetek. Szeretnék ezen a megkezdett úton maradni: a hangommal gyönyörködtetni az embereket, és emellett végtelenül hálásnak lenni Istenennek mindenért, amivel megáld!
Tölgyesi Tibor
