Gyarmati Gabriella művészettörténész, a tárlat kurátora kedden elmondta, hogy olyan alkotások kerültek egy térbe, amelyek között igazából semmilyen kapcsolat nincs. Van olyan eset, amikor az alkotás és van olyan műtárgy, amelynek esetében maga az alkotó különleges. Vannak emberi sikertörténetek és hullámvölgyek, méretbeli szélsőségek és politikai áldozatok. Láthatók közismert és rejtőzködő alkotók munkái és olyanok, akiket az utókor szinte elfelejtett, pedig korukban az első vonalbeli sztárművészek sorába tartoztak.
A válogatás különlegességét nem csupán az adja, hogy a műtárgyak valamilyen vonatkozásban nagyon mások, kiemelkedők, hanem az is, hogy java részét a közönség még soha nem vagy csupán egy-egy rövid időszaki kiállításon láthatta évtizedekkel ezelőtt – fejtette ki.
Gyarmati Gabriella elmondta, hogy a legnagyobb a békési Jantyik Mátyás Búzaszentelés című festménye a maga 3×4,5 méteres méretével. Az alkotó három éven át dolgozott rajta, harminc életnagyságú figurát megjelenítve. A művet 1899-ben állították ki Budapesten, addig feltekerve tartották a raktárban, így először tárul a múzeum látogatói elé.
A legkisebb a Csolnakázók címet viselő, 8×12 centiméteres biedermeier festmény, amely egy csónakázó szerelmes párt ábrázol. A legrejtélyesebb alkotás Tóth Menyhért nevéhez fűződik. Ez esetben a művész pályafutása rejtélyes: volt időszak, amikor felhagyott az alkotással, és mezőgazdasági munkákból és szobák mázolásából élt.
A legnagyvonalúbb adomány Fajó Jánoshoz kötődik. A geometrikus művészet békéscsabai nagymestere egy komoly értéket képviselő szitanyomat-kollekciót ajándékozott a múzeumnak. A legfrissebb mű, amely csupán néhány nappal a kiállítás rendezése előtt került a múzeum gyűjteményébe, Kiss Ilona alkotása. A művész egyedi technikával, megoldásokkal és anyaghasználattal jeleníti meg a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjét, Arany Jánost.
A legnagyobb utat megtett alkotás egy Nyugat-Afrikából származó vállmaszk, amely amerikai kitérő után Jankay Tibor hagyatékának részeként érkezett Békéscsabára. A legkétértelműbb a Hasis címet viselő, Lóránt János Demetertől származó mű, amely egyszerre ábrázol pirult arcot és női akttorzót, de a néző személyiségétől függ, melyiket veszi észre először.
A legnagyobb presztízsvesztésen egy Ezüst György által festett Lenin-portré esett át az elmúlt időszakban. Életében a legtöbb festményt Miklós István adta a múzeumnak. A 71 temperakép java része eddig nem szerepelt kiállításon, most az Ebédidő című alkotást állították ki.
Hantai Simon több tekintetben is csúcstartó, egy műve 4,4 millió euróért kelt el egy aukción, amivel rekorder a magyar vagy magyar származású alkotók között. A legtragikusabb sorsú művész a németországi Mundelsheim művésztelepén műtárgyszállítás közben életét veszítő Gubis Mihály. Az ő munkásságát Szarvasszék című díjnyertes művével idézik meg a kiállításon.
A legértékesebb műtárgy Munkácsy Mihály A zongoralecke című festménye, amelynek több száz millió forint az eszmei, és ugyanennyi a forgalmi értéke. A mű nem az időszaki kiállítótérben, hanem az Egy géniusz diadala című kiállításban tekinthető meg – fejtette ki Gyarmati Gabriella.
Bácsmegi Gábor múzeumigazgató elmondta, hogy az elmúlt években jellemzően külsős művészek kiállításait mutatták be, a képzőművészeti gyűjtemény kincseit közel 20 éve nem volt lehetőség megismertetni a közönséggel, pedig az adományozás vagy vásárlás révén sokat gyarapodott. A mostani kiállítással ezen szeretnének változtatni. Az új időszaki tárlat egy ízelítő, tulajdonképpen egy előétel, a jövőben szeretnék még több rejtett kincsről lerántani a fátylat – fogalmazott.
