Vaszary János árverésre kerülő műve, az 1928 körüli Strandon a mester legjobb érett korszakából származó főmű. A zsibongó tengerparti nyaralók világát megörökítő életkép nemcsak a Strand-ciklus legsűrűbb, legintenzívebb, leggazdagabb darabja, de a barcelonai világkiállítást is megjárt különleges műremek.
Megidéződik Ady egykori múzsája, az özvegyként Márffy Ödönnel házasságot kötő Csinszka alakja, ráadásul egy másik szépség, Zdenka oldalán. Márffy megható erejű, költői kompozíciójában együtt szerepelteti vörösesszőke szerelmét a titokzatos art deco szépséggel, a fekete femme fatale zongoristanővel.
A válogatásban látható egy szenzációs gyöngyszem az elfeledett magyar avantgárdból.
A kubizmussal rokonítható, 1919-es kompozíció, aminek kvalitása festőjét, Ék Sándort a modernizmus nyugati múzeumok által is legjobban csodált olyan alkotóival helyezi egy szintre, mint Kassák Lajos vagy Bortnyik Sándor. De szintén bekerült a különleges anyagba Scheiber Hugó leghíresebb önarcképe, a német Sturm Galériával dolgozó mester legjobb expresszionista korszakának főműve, az 1922 körüli Önarckép. A kép több címlapon is szerepelt már, többek között az amszterdami Zsidó Történeti Múzeum 2017-es magyar kiállításának katalógus-fedőlapján.
Az aukción külön – 16 nevet felsorakoztató – válogatás hívja fel a figyelmet a női pozíciók meglepetésekkel teli új világára. A nőművészet a mai művészettörténet és műkereskedelem egyik legfontosabb hívószava, az új felfedezések legizgalmasabb területe. Jól ismert alkotók kerülnek a hierarchiák csúcsára, elfeledett tehetségek kerülnek be a kánonba a nemzetközi színtéren és itthon is. És ma már a művészeti ritkaságokat felvonultató aukciós anyagban felfedezésre váró női alkotók is nagy hangsúlyt kapnak.
150 év után felbukkant egy különleges művészettörténeti ritkaság az aukció kínálatában: Paál László és Munkácsy Mihály Eső után, őszi hangulat című alkotása 1873-ból.
A képen a barbizoni erdő fenséges belseje látható Paál tolmácsolásában. Egy jól ismert feljegyzés szerint Paál szintén Párizsban élő barátja, Munkácsy Mihály festette rá a tájképre a figurákat. „Kijelentem azt is – írta kézírásos tanúsítványában a festőfejedelem –, hogy a képen lévő alakokat én festettem: Munkácsy.” A két festő közös alkotása egy híres művészbarátság dokumentuma is egyben. A különleges mű utóélete is jól ismert: Munkácsy adta el a legendás Alexander Bernheim galériásnak, majd az 1920-as években amerikai aukciókon bukkant fel. Egy magyar származású New York-i bankár, Kiss Emil őrült licitcsatában vásárolta meg egy híres amerikai műkereskedő orra elől 2300 dollárért. Hagyatékából került a Magyar Kereskedelmi Banki egykori dúsgazdag elnökének, Weiss Fülöpnek a páratlan értékű műgyűjteményébe, a Szépművészeti Múzeum akkori igazgatójának, Petrovics Eleknek a tanácsára.
A magyar művészettörténet egyik legszerethetőbb ikonja, legtöbbet reprodukált főműve Ferenczy Károly 1893-as Madárdala.
A Magyar Nemzeti Galériában őrzött, jól ismert mű a fiatal Ferenczy Károly második müncheni korszakának remekműve. A beteljesült szerelemről és a nem látható láthatóvá tételéről szóló festői remeklést Ferenczy a zöld és a piros érzékletes komplementer színeire hangolta. „Halk poézissel teli, elragadó alkotás ez” – írta róla a művész monográfusa, Genthon István 1963-ban. A közkedvelt alkotás megszámlálhatatlanul sok albumba, katalógusba és folyóiratcikkbe került be, reprodukálták képeslapon. A mű régóta lappangó, kis méretű változata, a „Kis Madárdal” most került elő külföldi magántulajdonból. Nagy művészettörténeti szenzáció, hogy az ikonikus, múzeumban őrzött főmű friss ecsetkezelésű, előzetes olajváltozata, a „Kis Madárdal” 90 évvel ezelőtti utolsó bemutatása után most kerül a közönség elé az aukciós kiállításon.
Az árverés anyaga május 10. és május 21. között látogatható a Kieselbach Galériában.
Nyitókép: Vaszary János: Strandon (Olasz tengerpart, Strand Portorose-ban), 1928 körül; 81 x 94 cm; olaj, vászon; részlet
