Művészi módon cenzúrázták Erasmust
400 évvel azelőtt, hogy kormányok elkezdték blokkolni az internetet, ellehetetleníteni a mikroblogolást és cenzúrázni a nekik nem tetsző ellenzéki tartalmakat, két ember szintén a sajtó szabadságát veszélyeztető eszközhöz nyúlt, de egészen más módon. Az áldozat a reneszánsz korában élt, a katolikus egyházzal szemben sokszor kemény kritikát megfogalmazó gondolkodó, Rotterdami Erasmus volt. Az újkori gyakorlatot két, a Torontói Egyetemen őrzött könyv világította meg.
Az 1466-ban Rotterdamban született németalföldi teológust az európai humanizmus legjelentősebb képviselőjének tartják. Bár Erasmus az egyházhoz mindvégig hű maradt, bírálta a pápaságot és az egyház visszaéléseit. Szembefordult a nemesség gőgjével és a háborúval, és türelmes, igazi kereszténységet hirdetett.
A reformáció által életre hívott protestáns felekezetek Erasmus korában nemcsak karddal és puskával küzdöttek a katolikus egyház ellen, hanem szavakkal is, aminek egyik megnyilvánulási formája a különböző nyomtatott termékek voltak. Erasmusról úgy tartották, hogy a protestánsokkal szimpatizál, ezért a katolikusok 1559-ben indexre (tiltólistára) tették műveit. Mindkét oldal gyakran élt a cenzúra eszközével, de a katolikus egyház ezt valamivel hatékonyabban tette, mint a rivális felekezetek.
A katolikusok ugyanis sokkal szervezettebbek voltak e téren, mint a csak nemrég megszülető protestantizmus képviselői. Az 1541-ben Lyonban kiadott, görög és latin közmondásokat és Erasmus által írt kommentárokat tartalmazó Adagorium egyes részeit tintával húzták ki, de máshol még ennyire sem voltak "körültekintőek": néhol egyes lapokat szabályosan kitéptek, vagy éppen összeragasztottak ? ez a művelet azonban olyannyira sikeres volt, hogy 400 év elteltével is úgy maradtak az oldalak.
A cenzorok nem is törték magukat, hogy művük észrevétlen maradjon. Az egyik belső oldalon latin nyelven fedték meg a szerintük túlzásokba eső Erasmust. ("Ó, Erasmus, te voltál az első, aki a butaság dicséretéről írtál, ami a te butaságodat jelzi") A torontói könyvtár munkatársa, Pearce Carefoote szerint az írás stílusából arra lehet következtetni, hogy a cenzúrára valamikor a 16. században került sor, de ennek eldöntéséhez további kutatások kellenek.
A Torontói Egyetem Reformáció és Reneszánsz Tanulmányok Központjában őrzött másik könyv cenzora valódi művészi vénával kezelte a rábízott feladatot. Az 1538-ban a svájci Bázelben kiadott műben a 4. században élt milánói ariánus püspök, Szent Ambrus munkásságáról olvashatunk Erasmus tolmácsolásában. Pontosabban: olvashatnánk. Az inkriminált mondatokat ugyanis egy barokkos keretet kapó vibráló vízfestmény takarja el, tetején egy puttóval. A cenzor itt meghagyta a szent gondolatait, egyedül Erasmus esszéit tüntette el ? művészi módon.