Nyugat-Németországban magasodik az a modern eszközökkel, de a középkori kastélyokra emlékeztető épületegyüttes, ahol a leendő náci vezetőket oktatták. A Vogelsang nemzetiszocialista kastély (NS-Ordensburg Vogelsang) egész tavalyig zárva volt a nagyközönség előtt, ám az épületet a belga hadsereg 50 éves használat után visszaadta a német kormánynak. Mindez szinte rögtön azzal a kérdéssel szembesítette a német kormányzatot, hogy miként kezeljék az érintetlen náci szimbolikával és jelképekkel megtömött, 50 ezer négyzetméteres területet.
Az 1934 és 1936 között felhúzott épület sosem készült el teljesen, és a háború miatt nem került sor például a Dicsőség csarnoka nevet viselő katedrális megépítésére sem, amely a náci ideológia győzelmét szimbolizálta volna. Az épületet 1939-ben bezárták, és a német hadsereg kaszárnyájává és kórházává alakították. A háború végén a brit hadsereg szállta meg, majd 1950-ben a belgáknak adták át. A kastély viszonylag jó állapota annak köszönhető, hogy a benne állomásoztatott katonák miatt nem akarták átalakítani. A változtatások főleg apró kozmetikázásokban, így a nagy horogkeresztek és náci szlogenek kitakarásában merültek ki. Az egyik amfiteátrumot befedték és mozivá alakították, ám az uszoda például a mai napig eredeti formájában üzemel.
A helyiek szerint a tartományi és szövetségi kormányzat szándékosan próbálja lassítani az épületegyüttes jövőbeli hasznosítását, és még hat évvel a belga távozás bejelentése után sincs végső megegyezés a 20 millió euró értékű terület rekonstrukciójáról. Ennek ellenére nem vált ki ellenérzést belőlük, hogy igazából ez az utolsó hasonló náci épület az egész világon. Egyesek arra emlékeztetnek, hogy szintén évekig tartó vita előzte meg a többi, szimbolikus náci épület sorsát is: így a Hitler sasfészkében épülő szállodáét, a Nürnbergi pártnapok helyszínéét vagy épp Berlin repterét. A zsidó szervezetek szerint az épületet le kéne rombolni, míg mások luxusszállót vagy élményparkot látnának szívesen a falak között. A kastély legtöbb épülete azonban műemléki védelmet kapott, így a hasznosítás igen korlátozott.
Egyesek szerint azonban pont ezzel hívják fel a figyelmet az épületre, mondván egy nyitott és modern múzeum érdektelen lenne a hasonló szellemiségűeknek, mert az a szemükben már megszentségtelenített területnek számítana. A múzeum megnyitása azonban még távol van: még az építészeti pályázatot sem írták ki a leendő kiállítótérre.
