A tárlat abból a szempontból is különleges, hogy ez a múzeum első olyan kiállítása, amely nem saját gyűjteményre alapoz.
Az Ikarus Karosszéria és járműgyár "névadó" elővállalata az Ikarus Automobil- és Repülőgépgyár Rt. - későbbi nevén Gép- és Fémáru Rt. - 1916-ban jött létre, két alapítója a járműiparban elismert szakembernek számító Erney Móric és Vécsei Ernő volt. A vállalat az I. világháború alatt főleg repülőgéphűtők gyártásával foglalkozott, majd 1921-25 között az autóipar fellendülésekor az autóhűtők készítésébe is belefogott. A II. világháború alatt a vállalat gyártotta a Botond terepjárók, valamint a MÁVAG K3 teherautók hűtőjét. A háborút követően hűtők javításával foglalkozott, de a gépjárműipar stagnálása miatt pénzügyi helyzete megrendült. 1947 őszétől kezdve a gyár már csak vegetált, végül 1948 tavaszán fizetésképtelenné válása miatt a már államosított Uhry Testvérek Autókarosszéria és Járműgyárával egyesítették.
A gyárat 1948. március 26-án államosították és a Nehézipari Központhoz rendelték, majd a három üzem összevonásával 1949. február 8-án megalakult az Ikarus Karosszéria és Járműgyár, amely két évtizeddel később a világ autóbuszgyártásának egyik meghatározó szereplőjévé vált.
Az 1980-tól a rendszerváltásig tartó időszak az Ikarus történetének fénykora, de a vezetés a kereslet visszaesésétől tartva csak a már egyre elavultabbnak számító Ikarus 200-as autóbuszok gyártását preferálta, így a gyár látszólag jó eredményeket mutathatott fel, folyamatosan a világ egyik legnagyobb ilyen üzeme maradhatott. A jövő azonban egyre bizonytalanabbnak tűnt.
A gyárat 2007. december 31. dátummal végelszámolással megszüntették. Az utolsó busz december 11-én gördült ki a kapukon.
