Múzeumba költöztetnék a tatabányai bányakórház kápolnáját

Kultpol


tatabanya_banyakorhaz.jpg
Bányakórház fotó: profila.hu
 
(MTI) ? Az épület mára erősen megrongálódott, tervrajzai még nem kerültek elő, de belsejéről az 1920-as években készült fotók állnak a múzeum rendelkezésére, ennek alapján lehetséges az újjáépítés ? tette hozzá Fűrészné Molnár Anikó.
    
Elsőként részletes felmérés készül a kápolnáról és meghatározzák, mely részeket kell azonnal biztonságba helyezni, illetve mit lehet átmenteni az új épületbe. Teljesen épségben maradt meg például a csaknem 90 éves mettlachi padlóburkolat. A jellegzetes bejárati ajtót a múzeum már akkor megmentette, amikor a rézveretek egy részét lefeszegették az elhagyott kórházba beköltöző hajléktalanok. Megvizsgálják a téglákat is, ha az épületet bélyeges téglákból emelték, akkor azok újból a falakba kerülnek.
    
A tervek szerint a kápolnát a szabadtéri múzeum bejáratának közelében építenék fel és felszentelnék, így keresztelőt és esküvőt is lehetne benne tartani, Szent Borbála napon pedig misére lehetne ide betérni.
    
A költöztetés összhangban van a múzeum rövid és hosszú távú terveivel, melyek között szerepel még egy új, korszerű fogadóépület létesítése is múzeumi bolttal, mosdókkal, kávézóval, iskolák számára igénybe vehető foglalkoztatóval.
    
A Szabadtéri Bányászati Múzeumot a tatabányai szénmedence egyik utolsó termelőüzeménél, a XV-ös aknánál alakították ki, ahol érintetlenül megmaradt az aknatorony, a gépház, a bányafürdő és a víztorony. A különböző bányagépek mellett az aknalejáratban egy vágatot is kialakítottak.
    
A múzeum sajátossága, hogy részben eredeti téglákból felépítettek két bányakolóniabeli, úgynevezett hatajtós házat. Egyikben a bányászok lakásait mutatják be, a másikban a kolóniákon gyakori mesterségek műhelyeit rendezték be. Bányásznapok alkalmával korabeli viseletet öltő szakemberek tartanak előadást az érdeklődőknek a bányászat történetéről és technikáiról.
    
Az intézményben felépítettek egy korabeli népiskolát és berendeztek egy tisztviselőlakást is, amelyhez a múzeumi állapot eléréséhez alig kellett hozzányúlni, mert a házban a XV-ös akna üzemvezetője lakott és az épületet halála után a múzeum megvásárolta.