A kampány ígéretei szerint a fosztogatások ellen új múzeumok építésével, régészek képzésével, és az elmúlt hét évben külföldre hurcolt, több milliárd dollárnyi értékű kincs visszakövetelésével lépnének fel. Omar Sultan kulturális miniszter a görögországi látogatásán arról is beszélt, hogy jelenleg 10 vidéki múzeum építését tervezik, és már készül a kicsempészett műkincsek listája is. A miniszter a legfontosabbnak azt tartja, hogy a fiatalokban is tudatosítsák a helyi kultúra fontosságát: "van egy teljes nemzedék, amely csak a fegyvereket és a háborút ismeri. Ha őket fogékonnyá tudjuk tenni a kulturális örökségre, amire büszkék lehetnek, akkor befolyásolhatják szüleiket is".
Az afgán kormányzat ezzel párhuzamosan világszerte követeléseket küld ki a nagyobb múzeumoknak és gyűjtőknek, és a háborús időszakban elrabolt kincseit szeretné visszakapni. Ez úgy tűnik, sikeres is: Dánia és Svájc már több ezer műkincset szolgáltatott vissza, és 2005 óta a Heathrow repülőtéren várakozik az a több tonnás kollekció, amely hamarosan szintén visszatér az országba.
A hangzatos szavak ellenére azonban a régészeti helyszínek védelme továbbra is megoldatlan maradt: a kormányzat erre ugyanis nem tud fejenként havi 10 dollárnál több fizetést adni, és a telefonnal, autóval és fegyverrel való felszerelés még ennél is lehetetlenebbnek tűnik. A biztonság hiányának meg is van a hatása: az ország régészeti lelőhelyei mostanra holdbéli tájnak tűnnek a látogatók számára. A helyzet lehetetlenségét a kulturális miniszter is érzi, ezért most nemzetközi finanszírozásban szeretné megoldani a régészeti helyek védelmét. Emellett Sultan azt is szeretné, ha a nyugati országok lehetőséget és ösztöndíjat nyújtanának az afgán régészek kiképzéséhez: az országban összesen hat képzett szakember dolgozik.
A legnagyobb veszteséget nem is az amerikaiak okozták: a szovjetek ellen vívott háború és a tálib uralom is hatalmas pusztítással járt, ennek során nem csak a híres Buddha-szobrokat rombolták le, hanem a Kabuli Nemzeti Múzeumot is kifosztották. Az ország kincseinek egy része viszont még mindig a föld alatt lehet: a gazdag történelmi múlt Nagy Sándor hódításának és a Selyemút gazdagságának köszönhető. Ezt azonban tudják a fosztogatók is, akik Pakisztán és Irán felé viszik el a megtalált remekműveket, amelyek aztán általában a nyugati magángyűjtemények mélyén tűnnek el mindörökre.
