Kora este ugyanis megakad az ember szeme a villamossínekre fodrozódó tömegen a sétálóutcában. A Miskolci Galéria a Rákóczi Házban ugyanis kétfélét kínál: bent magasművészetet, kint könnyedebb kikapcsolódást. Benczúr Gyula és kortársai majdnem az operafesztivállal egyszerre startoltak a remek borsodi pályán. A Múzeumok Éjszakáján kiegészítő jeggyel lehetett megtekinteni a kiemelt tárlatot, így többen vissza is fordultak már a festőfejedelemhez vezető lépcső alján. Az épület másik szárnya mégis csak picit arathatott nagyobb forgalmat, hiszen a legtöbben mégsem csak a Kondor Béla műveiből álló állandó tárlatot nézték meg itt. A Benczúr-gyűjtés öt múzeum közreműködésével valóban izgalmas programmá emelte a Rákóczi Ház meglátogatását, s állítom, hogy a művész relikviáit, festőszékét, vázlatait, állványát is bemutató kiállítás a nagy pesti forgatagban is csodaszámba ment volna.
Délután kettőkor nyitott ezen a napon a Miskolci Nemzeti Színház tőszomszédságában működő színészmúzeum, mely önmagában is valódi kincsesbánya: a kosztümök és kulisszák között cikázva valami hihetetlen szellem elevenedik meg, a huszas évek soha meg nem ismételhető csodájából egy apró szemelvény például, a kopottas plakát, melyen a direktor tudatja a színi szezont s a társulatot, a belterj helyett a nyilvánosság elé kerülve a drámai rendező, a vígjátéki szubrett, a kómikus-táncos (sic!) személye, valamint a fontos adalék: hivatkozás a 45 fős ruhatári és jegyszedő személyzet szerződtetésére. Egy csoda. A videón az 1991-es évet búcsúztató szilveszteri gálát adják, éjjel egykor három fiatal is a készülék előtt ülve hallgatja a sanzonokat, meg a miegymást. S bár a kései órán már lehetett élvezni a múzeumi népsűrűséget, a színészmúzeum munkatársa szerint ez csakis annak köszönhető, hogy már kettőkor nyitottak, az óriási érdeklődés miatt a késő esti órákig szó szerint taposták egymást az emberek.
Miskolc megtelt élettel, a belvárosban még éjfélkor is újabb koncert kezdődött a Művészetek Házánál, ahol kisebb csoportokban gyűltek a fiatalok a buliszagra. A hivatalos program végeztével ők folytatták a műsoros estet: föl a színpadra és impro - természetesen hangszerek nélkül. Ők sem voltak túl messze az este egyik legsűrűbben látogatott helyszínétől, a Papszer utcai múzeumépülettől, ahol a műszaki múzeum kohászati gyűjteménye volt a vendégszereplő, díszkovácsokkal és patkódobálással fűszerezve. Az igazi közönségsiker azonban mégis csak az udvaron berendezett szabadtéri kocsma volt, a második miskolci fröccsfesztivál, ahol húsznál is többfajta fröccsöt mértek hűsítés gyanánt. Az arányokban adódik igazi különbség, a két végletet - ha jól számoltam - a Krúdy és a színész fröccs jelentette. Előbbibe 9 deci borhoz jár egy deci szóda, míg a színész fröccs nem más: két deci szóda, nem túl hidegen - szerepel a lista alján. Azonban, ha érzékeim nem csaltak, a helyi színház megjelent tagjai nem jutottak ilyen mélyre az olvasásban. Tisztességesen beszórakoztak sokadmagukkal.
