A Fővárosi Csatornázási Művek sárgán villogó hatalmas járműve a Tűzoltó utcában, közel a Holocaust Emlékközponthoz, fékezett. Kiszállt két szakember, és hosszú célszerszámokkal a Suzuki mögötti csatorna felé igyekeztek, ahol egy, már mindenről lemondott tekintetű pár állt.
Az éjszakáig nyitva tartó múzeumokban tegnap este úgy néztek idegenek egymásra, mint ahogy a két kolléga: némán, mindent értő és sok mindent megélt tekintettel, mielőtt a csatornából egy pontosan kidolgozott mozdulattal kiemelték volna az autókulcsot.
A Páva utcai kiállítás fotóiról ránk néző szemekkel ma sem lehet boldogulni. Az udvaron rendezett "Fogadj be egy kultúrát" programsorozata feledteti egy kis időre a felfoghatatlant. Az udvaron egy nagyecsedi, aztán egy őrkői cigány táncot jár el Balogh Liliána a táncművészeti főiskolás Gyurka Gergellyel. A fiú le nem veszi a szemét a lányról, a mélybarna szempár egy-egy pillanatra viszonozza ezt a tekintetet, és többször zavartan kinéz a felmenőkre, akik szintén táncosok. Valami a helyére került: a volt gettó területén szőke, kék szemű fiú gyönyörű cigánylánnyal táncolt és úgy járta a csapásolót, hogy a falak adták vissza a testen csattanó ütések dallamát.
A kerékpáros helyváltoztatásban hasznos, hogy igényli a figyelmet: a biciklista elé vetődő szombat esti kamikázék testi épségét élénken kell ügyelni, ami megkönnyíti a gondolkodás elengedését. Az A38-on szükség is volt erre. A Szív - Cirkusz Varieté előadását Kari Györgyi és Can Togay rendezte, a színpadon egy fitnesz-csapat hosszú spinning órát teker végig, miközben előttük egy kínai mesébe csomagolva revü-katyvasz zajlik. Egyes produkciói műremekek - mint David Yengibarian harmonikajátéka, vagy Rezes Judit rezzenéstelen figyelme két órán át, és az ezt követő két perc könnyed pontossága. Néhányan hozzák a nagyságukhoz még elnézhető formát - Bozsik Yvette, Vati Tamás. Van, akinek pedig majd meg lehet bocsátani - emberek vagyunk, tévedhetünk. De van olyan szám is, ami végtelenül kínos (és ez nem a fekvő nyolcas), ám most tudjuk be ezt koncepciónak: a Szív dobbant egyet, így tárult elénk az élet szépsége és csúfsága.
Mint ahogy Róth Miksa egykori üvegfestő műhelyéből is űztek csúfot, de nemrég visszakapta a méltóságát és Kortárs Építész Központ lett belőle sok - főleg építész - erőfeszítéseinek köszönhetően. A háromszintes kiállítóhely belső és hátsó udvarába bebújt közönség, (nem lebújt!) és már magára talált, alighanem a KÉK nemsokára szélesebb közönségnek is kultikus hely lesz.
Azonban a KOGART eleganciájával nem fog versenyezni. Itt a három szint kicsivel nagyobb teret ad, a most meghosszabbított a Művészet arca - a Művészek arca kiállításon önarcképek gyűjteménye látható. Érdekes tömegesen szembesülni azzal, hogy néztek magukkal szembe festőink. A második emeleten találhatja meg Csontváry Kosztka Tivadar 1900 körül festett önarcképét, aki azt keresi. Minden képén ott van az a gyorsan veszélyes hév, ami itt igaziból is: a tekintetében - ahogy ő gondolta a maga tekintetét.
