Kassák nevét illik ismerni, mégis meglepő, mennyire korszerűek, izgalmasak a művei mai szemmel is. A sokoldalú művész időskori festői-grafikus tevékenysége - mint a tárlatvezetésből kiderült - 1957 táján újabb fordulatot vett, ismét nonfiguratív művek kerültek ki a keze alól. Azóta több mint negyven év telt, és meghökkentő látni, mennyire beleillik akár a mai kortárs képzőművészet vonalába. Nemcsak a konstruktivista képei vannak itt, hanem a meleg színekből, foltokból, árnyakból kibontakozó festményei is.
Bár világosak, nagyok a terek, mégis intim a hangulatuk a Zichy kastélyban található Kassák Múzeumban, mely 1976-tól a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléja, vagyis kihelyezett fiókrészlege. Nagyon jó ötlet a tárlatvezetés mellé Tóth Gábor Neohisztamin (végkifejlet) című multimédiás produkciójának a beillesztése. Humoros is, vizuálisan érdekes is - zavaros világunk tükre is kissé. A reklámokban uralkodó áltudományos kifejezésekre, a keleti filozófiák divatos vulgarizálására is reagál, miközben játékosan bevonja a közönséget is. Lapot kap mindenki, melyet az orrához illeszt, levegőt vesz a száján keresztül, és az orrán keresztül kifújja - így kis grafikon segítségével megmérheti a felelősségteljes tudatáramlását.
Játék persze mindez. Mégis komoly dolgokra hívja föl a figyelmet. Játékosak Kassák képei is. Mégis meglátni mögöttük a gondolkodó tehetség lenyomatát. Szóval megérdemelne a múzeum nagyobb táblát, nagyobb hírverést - de mint a szervezők elmondták, így is sokan megtalálták őket a múzeumok őszi éjszakáján, bár évközben is sokan keresik föl őket, külföldiek és belföldiek egyaránt. Igaz, most azért láthatóan nagyobb volt az érdeklődés.
 |
Elmenőben még a lelkemre köti a múzeum mindenese, Éva asszony, hogy föltétlenül olvassak el néhány Kassák-novellát is, meg fogok lepődni, mennyi titka volt ennek az embernek.
