Félig takarásban ül Kollár-Klemencz László az asztalnál, lába keresztben, támasztja a fejét, és várja az ember, mikor érkezik meg a pincér a kutyanyelvvel, hogy a magát adósságba vert költőnk hordár fedezete mellett lekenhesse a krokit. Egy pillanatra olyan, mintha száz évvel ezelőtt ülnénk a New York mélyvizében.
Jávor Pál és Muráti Lili nézik egymást rajongó-szerelmesen, aztán a Párisi Nagyáruházat felváltja a Verseny áruház neonreklámja. Fekete-fehér a metrómentes Kálvin tér sarkán álló Édesség Bolt, finoman szűrt fényekben ragyog a Vár és a Lánchíd képeslaparca. A Kiégő Izzók kreálta képi világ rímel a korokon átívelő zenei válogatásra.
A dalok mind közös genetikai állományunk részét képezik, hisz' itt ringott bölcsőnk, itt nevelt anyánk. Csak egy nap a világ - énekli Karády Katalin után szabadon Lovasi András, s közben egyszerre Kispál- és Kiscsillag-frontember, Bandi a hegyről, Aradszky, Koós, Korda, Vámosi meg Jávor. Ez lett a vesztünk - még mindig Karády, majd Nagykovácsi Ilona, legújabban a keserédesen cinikus Kollár-Klemecz. Éteri naivitással telik meg a Munka után, estefelé Szalóki Ági által. Igen, ezt is valamikor Karády... Meg azt is, hogy Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én. Kiss Tibor nem búgja bele a mikrofonba, hanem fanyarul konstatálja a tényt, máskor viszont megafonnal ad különös karcosságot a Nem wurlitzer a verklinek. Drágám, néha téved az ember - nagyanyám Mensáros Lászlóval dúdolta, én meg Frenkkel, aki nyugodtan felléphetne vászonra és sorra játszhatná a némafilmdémonokat, mert ahogy ő gyűlöli a vadvirágos rétet, nem gyűlöli úgy senki. Seres Rezső hangjegyei egyaránt benne vannak Szalóki Ági és Keleti András zsigereiben, de Lásd még: török, tatár, tót, román kavarog e szívben. Ami egy ilyen este után hevesen ver.
Szűcs Krisztián a hűvösen elegáns, Rutkai Bori hóbortos dizőz, Németh Juci "naivamp". Zsongít a hegedű, ringat a gitár (Farkas Róbert), a verbunk idejébe visz a cimbalom (Farkas Mihály), a Montmartre-ot idézi a harmonika (Ökrös Károly), a jazzkorszakot a nagybőgő (Farkas Richárd), az elektronikus alapok meg finoman vibrálnak (Jutasi). Na, ezért nem halnának meg az asztalnál se.
