Nagy Albert (1902–1970) a romániai modern művészet meghatározó alakja volt, életműve mégsem eléggé széles körben ismert. A most nyíló tárlat Nagy Albert halálának ötvenedik évfordulója alkalmából, több intézmény és magángyűjtő erőfeszítését egybefogva valósult meg.

A több mint 100 festményt és három szobrászati alkotást felvonultató kiállítás a szakértők és a nagyközönség számára egyaránt premier, hiszen

ennyi munkáját még a festő életében sem állították ki egyszerre.
Nagy Albert: Hárman a tengeren, 1968, olaj, vászon

A legtöbb hazai, Nagy Albert-műveket őrző közgyűjtemény, valamint romániai, magyarországi és németországi magángyűjtemények agyagából válogattak, ezek „kincseinek” jelentős része eddig láthatatlan volt a szélesebb közönség számára. A válogatás az egész életműből felmutat jelentős műveket, így az 1930-as években készült, „útkereső” munkák mellett egyaránt szerepelnek az 1940-es évek elejének főművei és az ’50-es évek remek, erőteljes kompozíciói, de a kiállítás gerincét a ’60-as évek (a művész élete utolsó évtizedének) művei képezik.

A tárlaton kronológiai és tematikus csoportosításban láthatjuk a festői életmű különböző szakaszait.

Nagy Albert: Ludak, 1968, 95×86 cm, olaj, vászon. A Sepsiszentgyörgyi Képtár tulajdona

Ezt egészíti ki az augusztus 19-én a Quadro Galériában nyíló, elemző jellegű tárlat, amely Nagy Albert alkotásait és eddig közöletlen írásait egyenértékű művekként kezeli és helyezi összefüggésbe.

A kiállítás kurátora dr. Bordás Beáta (Kolozsvári Művészeti Múzeum/Erdélyi Művészeti Központ) és Székely Sebestyén (Quadro Galéria).

„Nagy Albert festészete csodával határos módon született meg. Ő azon művészek közül való volt, akik ellenséges környezetben, csökönyös öntörvényűséggel bontakoztatják ki világukat, és nem pazarolják el figyelmüket az elfogadás keresésére. Egyedülálló realizmusa abból ered, hogy az életet testközelből szemlélte. Szeretettel és átérzéssel, szókimondóan figyelte meg a MA emberének változását az IDŐ nyomása alatt” – mondta Székely Sebestyén.

Bordás Beáta művészettörténész pedig így beszélt a kiállításról: „A monumentálisra felnagyított és kimerevített, a képmezőt szinte teljesen kitöltő expresszív emberalakjai vagy szimbolikus állatfigurái elemi erővel hatnak a szemlélőre. Nagy Albert mindvégig kitartott a figuratív, néhol naivnak ható realista ábrázolásmód mellett. A modern ember főbb problémáit kutató, mély gondolatiságra alapozott műveinek témái között megjelenik a család és az anyaság kérdésköre, számos kortárs embertípust és foglalkozást vagy korabeli sporttevékenységet örökített meg, de képein a kor főbb világpolitikai eseményeire és problémáira adott reakciói is megelevenednek. A szocreál témák mellett sok esetben merített ihletet a mitológiából, a magyar és a román balladák világából, de a modern tömbházak közé transzponálta a szereplőket. Emberközpontú művészete még mindig kínál meglepetéseket, ezért is reméljük, hogy e kiállítás új utakat nyit Nagy Albert életművének értelmezésében.”

A kiállítás főpartnere a Székely Nemzeti Múzeum, amely 42 művet kölcsönzött a kiállításra. A tárlaton szerepel 13 festmény a Magyar Unitárius Egyház, 11 alkotás pedig a Kolozsvári Művészeti Múzeum gyűjteményéből. További kölcsönző intézmények: Magyar Unitárius Egyház, Kolozsvár; Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely; Vizuális Művészetek Múzeuma, Galac; Szilágy Megyei Történelmi és Művészeti Múzeum, Zilah; Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad; Románia Nemzeti Művészeti Múzeuma, Bukarest; Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely; Gheorghe Dima Zeneakadémia, Kolozsvár.

A nyitóképen Nagy Albert: Ludak, 1968, 95×86 cm, olaj, vászon (a Sepsiszentgyörgyi Képtár tulajdona). Fotók forrása: Erdélyi Művészeti Központ