A Torinóban megkötött béke nagy sikert jelentett a Magyar Királyság számára. A velencei-magyar háború még 1378-ban újult ki. I. Lajos király számíthatott Padova és Genova támogatására. Döntő fordulatot jelentett, amikor a velencei hajóhad Pulánál vereséget szenvedett. A szövetségesek már készen álltak a város elfoglalására, azonban a velencei diplomácia az időhúzás taktikáját választotta, sikerrel. A szövetségesek nem tudtak megegyezni a Köztársaságot sújtó szankciókban, ezalatt a Földközi-tengeren tartózkodó másik hajóhad megérkezett az Adriára, és felmentették a várost. A magyar fél a békekötés mellett foglalt állást, és megállapodás pontjait írásba is foglalták. Egyértelmű, hogy a Magyar Királyság győztesen került ki ebből a küzdelemből. Velence lemondott a dalmát partvidékről, és évente 7000 aranydukát hadisarcot fizet (részletesen szabályozták az átadás módját). A dalmát városok kereskedelmi lehetőségeket is kaptak, de természetesen Velence ügyelt arra, hogy kiváltságaik ne sérüljenek. Dalmácia a 15. század elejéig magyar uralom alatt maradt.
