Manapság egyre inkább úgy tűnik, hogy divatba jött a nosztalgia - vagy talán sohasem ment ki a divatból. Csak éppen mindig más és más korszakok válnak a tárgyává: azok az évtizedek, amelyeket nem is olyan régen még a "jelen" címszóval illettünk.
Az Elektrotechnikai Múzeum maga a megtestesült nosztalgia, a régmúltba révedő emlékezés fellegvára, hiszen nemcsak épületével és belső udvarának régi neonfeliratokkal tarkított homlokzatával, de rendezvényeivel és kiállításaival is letűnt korok esszenciáját varázsolja elénk. A múzeum legújabb tárlata a '68 - Százarcú happening programsorozatának részeként a '60-as évek tárgykultúráját idézi meg. A stílusosan 68 négyzetméteren helyet kapott tárlat a 60 watt címet kapta, hiszen ez a teljesítmény igen gyakori a szocializmus korszakában - kis kapacitás, nagy méret -, például a 60 wattos izzó, vagy az alumíniumból készült villamos lábmelegítő esetében.
A kiállításra érkezve egy 60 wattos, vakító izzópiramis tűz a szemünkbe. Amellett, hogy a tárlat egész területén ilyen izzók világítanak, maga az egész enteriőr is a '60-as évek szellemében fogant, párhuzamba állítva a magyar és csehszlovák viszonyokat. Érdekes kontrasztot alkot például az egyik első csehszlovák hűtőszekrény, az Elektrosvit és a Jászberényben gyártott magyar Super 100-as: az előbbi majdnem feleakkora, mint társa, mégis mindkettő hihetetlen értéket képviselt a maga idejében.
"Név nélküli márkák sokaknak és világmárkák keveseknek!" - olvasható az egyik falon, ami jól érzékelteti az új elektrotechnikai cikkek elérhetőségének illúzióját. Hiába gyártottak mosógépet, ha hozzájutni - egy jó ideig - csak szakszervezeti utalvánnyal lehetett. A mosógép valóban forradalmasította a magyar háztartásokat, hiszen állítólag átlagosan négy órával növelte meg a háziasszony szabadidejét: "Az asszony helyett a gép lett a háztartás rabszolgája".
A kiállításon kiderül: akkoriban a legnépszerűbb nászajándék-kívánságok közé tartozott a csehszlovák gyártású, újszerű sütő-főző edény, a Remoska, illetve az ötszemélyes kávéfőző. Megdöbbentő adat, de 1960 és 1980 között a szórakoztató cikkek - mint amilyen a lemezjátszó és a magnetofon - száma meghússzorozódott, a hűtőszekrényeké pedig hetvenszeresére nőtt. Lassan beszivárogtak hozzánk az olyan "luxuscikkek" is, mint amilyen a Coca Cola: az addig elérhetetlen nedűt az 1967-es BNV-n mutatták be a hazai közönségnek, de olyan őrjöngést váltott ki, hogy az italos-standot rendőrökkel kellett védeni az ostromlóktól. Az első hazai gyártású Coca Cola 1968 júniusában gördült le a szállítószalagról: akkor még - ahogy ez a kiállítás példányain is látszik - olasz felirattal, hiszen az üvegeket eleinte onnan importálták. A három forint plusz üveg árnak azt hiszem, ma nagyon örvendenénk, de annak idején ez egy kiló kenyér árának felelt meg. A bájos, szívmelengető kiállítás sok érdekességet tartogat a látogató számára: legyen az érdeklődő a múltat megismerni akaró fiatal, vagy egy kis nosztalgiára vágyó az idősebb generációból.
