Nagy pénz van a mélytengeri kutatásban

SS Republic

 

Az 1853-ban épített SS Republic egy polgárháború kori oldalkerekes gőzhajó volt, amely 1865-ben süllyedt el arany- és ezüstérmékkel és a 19. századi Amerika mindennapi életéhez nélkülözhetetlen áruival a rakterében.

 

A New Yorkból New Orleansba tartó gőzös utasaival és rakományával 1865. október 25-én egy heves hurrikán miatt veszett oda. Az utasok és a legénység nagy része még időben el tudott menekülni, azonban a New Orleans újjáépítéséhez szállított kincsek a tenger mélyére kerültek.

 

140 évvel később az Odyssey a Georgia állambeli Savannah partjaitól 160 kilométerre bukkant rá az 500 méteres mélységben lévő leletre. A régészeti feltárásra a 2003?2004-es szezonban került sor fejlett robotok és az akkori legmodernebb technika felhasználásával, amely az első volt az ilyen mélységű kutatásoknál.

 

Több mint 51 ezer arany- és ezüstérmét, valamint 14 ezer korabeli tárgyat hoztak fel a mélyből a kutatók; a leletek Tampa, New Orleans, Detroit, Elberta, Hot Springs és Oklahoma City városainak múzeumában találtak helyet. A 75 millió dollárba kerülő projekt során szerzett tapasztalatok alapjaiban határozták meg a mélytengeri hajóroncs-kutatást.

 

Black Swan

 

2007 májusában jelentette be az Odyssey az Atlanti-óceánon a gyarmati időszakban elsüllyedt Black Swan felfedezését. A közel 17 tonnát nyomó 600 ezer ezüstérme, aranyérmék százai, aranymunkák és egyéb leletek minden idők legnagyobb gyűjteményét alkották, amelyet az óceán mélyéről hoztak fel. A mélytengeri akció előtt a vállalat több mint 14 ezer digitális fényképet készített a roncsról.

 

A hajó azon az útvonalon feküdt, amelyen általában a gyarmati időszakban közlekedtek az óceánjárók, azonban a helyszínen semmi sem tudta igazolni a hajó nevét. A Black Swant összefüggésbe hozták az 1804-ben ezen a területen elsüllyedt spanyol hajóval, a Nuestra Se?ora de las Mercedesszel is, amelynek rakománya a feljegyzések szerint 72 százalékban magánemberek tulajdonát képezte.

 

A leleteket az Egyesült Államokba szállították, miközben Spanyolország, Peru és néhány szervezet bejelentette követelését a hatalmas kincsre. Sokan például a hajón szállított értékek egykori tulajdonosai leszármazottjainak vallották magukat. Ötéves bírósági huzavona után az amerikai kerületi bíróság helyben hagyta Mark Pizzo atlantai bíró véleményét, amely korábban megállapította, hogy a kincs az 1804-ben elsüllyedt Nuestra Se?ora de las Mercedes spanyol fregatt fedélzetéről származott. Az Odyssey azzal védekezett, hogy a közelben nem volt egyetlen olyan hajóroncs sem, amelyről azt lehetett volna állítani, hogy minden kétséget kizáróan onnan került az óceán mélyére a kincs.

 

A bíróság döntése értelmében a kincset Spanyolország és az elhunyt 250 tengerész leszármazottja kapja meg. Továbbra is kérdéses azonban, hogy hol lehet az a további 400 ezer érme, amely a hajóval együtt veszett hullámsírba.

 

HMS Victory

 

A Sir John Balchin admirális vezénylete alatt futó, 1744-ben elsüllyedt HMS Victory kora egyik legkitűnőbb, s műszakilag legfelszereltebb hajója volt. A Royal Navy hadihajója egy viharban veszett oda. A hajót két bronzágyújáról tudták beazonosítani.

 

2009. szeptember 18-án az Egyesült Királyság kormánya az amerikai cégnek engedélyezte a 18. századi brit csatahajó feltárását. Lord Renfrew egyike volt azon vezető régészeknek, akik elítélték a feltárás megindítására ütött pecsétet, mondván, a HMS Victory a maga idejében a világ legragyogóbb hajója volt, mikor a La Manche csatornán 1744-ben elsüllyedt. Az egyezség értelmében az Odyssey Marine Exploration a több millió font értékű arany és ezüst feltárásáért cserébe a leletek egy bizonyos százalékát kapja meg.

 

? Ez teljesen ellentétes az UNESCO-egyezménnyel, különösen a függelékben foglaltakkal, amely kimondja, hogy a víz alatti kulturális örökséget nem lehet eladni kereskedelmi célokból. Az Odyssey pedig egy kereskedelmi célú kármentő cég. Nem világos, hogy a fizetség milyen formában érkezik: csak úgy lehet ezt elképzelni, hogy a kiemelt leleteket eladják ? így működött régebben a cég. Kiemelni a leleteket, hogy aztán eladjuk őket ? ez nem más, mint rablás ? fogalmazott Lord Renfrew.

 

Brit régészek most azért küzdenek, hogy megállítsák a feltárást, amiben a területre specializálódott jogászok lesznek a segítségükre. A minisztériumot kötelezettségmulasztással is vádolják, mivel a roncs ügyét arra a Maritime Heritage Foundationre (MHF) tolta át, amelynek "úgy tűnik, semmilyen pénzügyi, régészeti vagy vezetői tapasztalata nincsen".

 

SS Gairsoppa

 

Az SS Gairsoppa egy 125 méter hosszú, acéltestű brit teherszállító gőzhajó volt. Az Egyesült Királyság szolgálatában álló gőzöst egy német tengeralattjáró küldte a hullámsírba 1941. február 17-én, 450 kilométerre délnyugatra Írország partjaitól. A több mint 5000 tonnás hajót 1919-ben bocsátották vízre, s egy indiai vízesésről kapta nevét. Utolsó útjára 1940 decemberében indult az indiai Kalkuttából több ezer tonna rakománnyal, köztük hatszázezer angol font értékű, hétmillió uncia ezüstötvözettel.

 

A Liverpoolba induló hajó rossz állapota miatt leszakadt a tengeri konvojtól, ráadásul a viharos időjárás és a széntartalékainak kimerülése csak fokozta a bajokat. A német U?101-es tengeralattjáró február 17-én vette célba a teherszállító gőzöst, amely már 20 perccel a torpedótalálatot követően 4700 méteres mélységbe merült.

 

Az Odyssey Marine Exploration 2010 januárjában megállapodott a brit kormánnyal az ezüst kiemeléséről. 2011 szeptemberében a kutatócsoport megtalálta a Gairsoppát, s idén májusban megkezdték a roncsok átvizsgálását és a kincsek felhozatalát. A szerződés értelmében az amerikai kincsvadász cég a rakomány 80 százalékát megtarthatja.

 

SS Mantola

 

A 150 méter hosszú, brit lobogó alatt közlekedő SS Mantola 1917. február 4-én futott ki London kikötőjéből, s az indiai Kalkuttába tartott utasokkal és rakománnyal a fedélzetén. Négy nappal később egy német tengeralattjáróból kilőtt torpedó találatát követően elsüllyedt. A 165 fős személyzet és a 18 utas sikeresen elhagyta az óceánjárót. Hét tengerész kivételével, akik időközben belefulladtak a tengerbe, a HMS Laburnum mentette ki a túlélőket.

 

Még 1917-ben a brit kormány 110 ezer font kockázati biztosításai díjat fizetett a Mantola fedélzetén szállított ezüstért. 2011 szeptemberében az Egyesült Királyság szerződést kötött az Odyssey-val az SS Mantola rakományának kiemeléséről, amelynek keretében az ezüst 80 százalékát megtarthatja a kincsvadász cég.