Nagy Sándor nyomtalanul akart eltűnni, hogy utódai fenntarthassák a mítoszt, miszerint Amun isten oldalára, a hagyomány szerinti apja mellé szállt fel a mennyországba, de nem tudni pontosan hol kívánt nyugodni. Sajnos, egyetlen történetíró sem volt tanúja utolsó napjainak.
Gyűrűjét Perdikkásznak, hadvezérének adta, hogy vezesse birodalmát, míg Roxána királynő fel nem neveli kisfiát, IV. Alexandroszt - az anyát és gyermekét később Kasszander meggyilkoltatta. Perdikkásznak két évbe telt, hogy fényűző halottaskocsit készítessen, amin Nagy Sándor aranyszarkofágba és aranyládába helyezett, lila köntösbe öltöztetett mumifikált testét Aigaiba, a makedón fővárosba vihették. Stella Miller, Diodórosz útmutatása alapján rekonstruálta az aranykocsit, amelyen ión oszlopok tartották a koporsó feletti boltozatos tetőt. A temetési menetet i.e. 321-ben, Szíriában Ptolemaiosz, Nagy Sándor hadvezére tartóztatta fel.
Ptolemaiosz, aki i.e. 305-ben I. Ptolemaioszként Egyiptom királyának kiáltotta ki magát és megalapította a Ptolemaidák dinasztiáját, erőszakkal Egyiptomba vitette Alexandrosz testét, és Memphiszben temettette el.
Később, az i.e. IV. század végén vagy az i.e. III. század elején (I. Ptolemaiosz vagy fia és örököse, II. Ptolemaiosz uralkodása alatt) Nagy Sándor testét memphiszi sírjából Alexandriába vitték, ahol újra eltemették a város központjában lévő királyi negyedben, a Szoma Mauzóleumban. Ezután Ptolemaiosz Philopator (i.e. 222-205) Alexandrosz testét, dinasztiájának többi, külön-külön eltemetett ősével egyetemben Alexandriában, egy közös mauzóleumban helyeztette nyugalomra. Nagy Sándornak tehát legalább három sírhelye volt két egyiptomi városban, de még egyiket sem találták meg.
