A Nagy Sándor életéről december elején a hazai mozikban is látható új történelmi film kapcsán felidéztük az ifjú makedón királyfi indulását, aki Makedónia 19. királyaként rövid idő alatt leszámolt lehetséges ellenfeleivel, és megszilárdította politikai hatalmát Görögországban, végül 27 éves korára az ismert világ urának mondhatta magát.
A thébai lázadás leverése után a többi városállam is felhagyott az ellenállással, és így lehetőség nyílt a rég tervezett perzsa hadjárat elindítására. Kr. e. 334 tavaszán 30 000 gyalogos és 5000 lovas katona élén átkelt a Dardanellákon, majd a Granikosz folyónál (ma Kocabaş, Törökország) megütközött a kis-ázsiai perzsa szatrapák haderejével (amelyben 10 000-nél több görög zsoldos is harcolt).
A legjelentősebb káriai erődítményt, Halikarnasszoszt csak súlyos harcok után tudta bevenni. Innen először délen vonult tovább, majd behatolt Phrügiába (a monda szerint ennek a fővárosában, Gordionban "oldotta meg" a gordiuszi csomót).
A győzelmek után Kis-Ázsia városai sorra megadták magukat. Kr. e. 334 telétől 333 tavaszáig meghódította Anatólia nyugati részét, végül Kr. e. 333 őszén Isszosznál legyőzte a perzsa Nagy Hadsereget, amelyet maga III. Dareiosz vezetett.
A makedón sereg dél felé indult tovább, bevonult Szíriába és Föníciába. Miután Damaszkuszban Dareiosz hadikincstárát is sikerült megszerezni, a perzsa uralkodó békét ajánlott. Alexandrosz azonban feltétel nélküli megadást követelt. Büblosz és Szidón elfoglalása után pedig, Kr. e. 332 júliusában megrohamozta Türoszt, de a szigetváros hét hónapon keresztül állta a kemény ostromot. Eközben Dareiosz új ajánlatott küldött: 10 000 talentumot kínál váltságdíjul az Isszosznál fogságba esett családjáért, valamint átadja az Eufrátesztől nyugatra lévő területeit.
A hódító ezt sem fogadta el; Kr. e. 332 novemberében betört Egyiptomba. Az ország népe szabadítóként fogadta, és a perzsa szatrapa ellenállás nélkül megadta magát. Alexandroszt megkoronázták a fáraók kettős koronájával, ő pedig a Nílus torkolatánál Alexandria néven új várost alapított. Az egyiptomi tartományok élére helybéli kormányzókat állított, de az ottani hadsereget makedón főparancsnokság alá helyezte.
Az egyiptomi fáraók örököseként, az "Amon fia" címmel felruházva hagyta el Egyiptomot, visszatért Türoszba, makedón helytartót állított Szíria élére, előkészítette a bevonulást Mezopotámiába, és megszilárdította a hatalmát az egész keleti mediterrán partvidéken.
Dareiosszal a birodalom szívében, a Tigris partján, Gaugamélánál (ma Moszultól keletre) ütközött meg ismét, Kr. e. 331. október 1-jén. A csata nyílt terepen zajlott le, és a győzelem után Alexandrosz csaknem 60 km-en át üldözte a visszavonuló perzsákat. Dareiosz, akárcsak Isszosznál, elmenekült, amikor a makedón lovasság a közelébe jutott (a király Baktriában keresett menedéket, de Bésszosz szatrapa megfosztotta trónjától és megölette).
Alexandrosz akadálytalanul vonult be Babilónba, majd a további ellenállást megtörve eljutott Persziszbe, és Kr. e. 330 tavaszán elfoglalta a Perzsa Birodalom egyik fővárosát, Perszepoliszt; a várost kifosztotta és felgyújtotta, (Xerxész palotájának elpusztítása a pánhellén bosszúhadjárat jelképes befejezése volt).
Ezután északra vonult a médek országába, s elfoglalta annak fővárosát, s a nyár közepén pedig belső-ázsiai hadjáratra indult. A szkíták és Szogdiana lakói erős ellenállást tanúsítottak, és csak Kr. e. 328-ban sikerült őket végleg legyőznie.
Miután Alexandrosz hadserege meghódította Médiát, a görög és thesszáliai csapatokat a hadvezér hazaküldte, és ettől kezdve tisztán "magánháborút" vívott.
