A webszínház művészei merészek voltak nagyot álmodni, ezért a legnagyobb klasszikushoz nyúltak vissza, aki már a maga korában is univerzális nyelven szólt az emberiséghez, művei a mai napig a legnagyobb kőszínházak falai között töltik meg estéről estére a nézőtereket. A körülményekre azonban mostantól fittyet hányhatunk, hiszen a webszínháznak köszönhetően bárhol van lehetőségünk az újraértelmezett örök klasszikusok megtekintésre, ráadásul nem is akármilyen színészi és írói gárda vonult fel a méltán sikerre ítélt sorozat mögött.
A rövidfilmes terjedelem a filmművészet világában ritka lehetőségeket kínál. Kiaknázva a görög drámaírás hármas egységét (hely, idő, cselekmény), az antik dráma szerkezetét XXI. századi formába helyezi, bár ennek ellenére az epizódok műfaji értelemben változatosak.
Magács kérésére 37 ismert magyar dráma- és prózaíró, illetve költő írt átlagosan húszperces etűdöket. Miért pont 37? Mert a hagyomány szerint Shakespeare tragédiáinak, komédiáinak, színműveinek a száma összesen 37, melyeknek történeteit most kortárs írók gondolták újra. Az első évadban, mely 12 epizódból áll, a következő előadások születtek:
- Erdős Virág: Rómeo és Júlia, avagy Montague és Capulet
- Tasnádi István: Szeget szeggel, avagy Szeget szeggel
- Kovács ikrek: Lear király, avagy A plüss
- Maros András: Ahogy tetszik, avagy Tetszik ahogy
- Kemény Zsófia: Sok hűhó semmiért, avagy Lieberman
- Balázs Júlia: Szentivánéji álom, avagy Álmodj rólam, Demetius
- Fabacsovics Lili: Hamlet, avagy …vagy nem lenni…
- Totth Benedek: Titus Andronicus, avagy Demetirus és Chiron halott
- Szűcs Teri: Vízkereszt, vagy amit akartok, avagy Célkereszt, vagy amit akartok
- Vörös István: III. Richárd, avagy Gloster Kft.
- Laczkó Gábor: A velencei kalmár, avagy Shylock-hatás – Szellemidézés
- Nádasdy Ádám: II. Richárd, avagy II. Richárd-átirat
Egységes cselekmény
Az epizódok megszokott, fix eleme egy gipszből készült Shakespeare-fej. A középpontban mindig egy karakter vagy kulcsjelenet, illetve ezeken keresztül egy általános érvényű morális, társadalmi dilemma áll, mögöttes mondandóval.
A cselekmény sűrített, nem tér ki minden részletre. A különféle helyzetekben való cselekedetek mérlegelése folytán pedig kirajzolódik, hogy minden választásnak erkölcsi okai vannak. Csakúgy, mint 400 évvel ezelőtt, hisz Shakespeare nem meséket írt, hanem az életet, melynek csak a díszletei változtak, de a dolgok, érzetek és érzelmek, gondolatok a mai ember számára is hasonló megfontolásból keringenek nap mint nap.
A kisfilmek reflektálnak mai társadalmi problémákra. Például Szűcs Teri Célkereszt, vagy amit akartokjában a játék a gender körül forog, ami pont olyan, mint a színház – megalkotjuk a szerepeinket, egymás nemének társszerzői vagyunk. De megjelenik a kamera előtt a #metoo a Sok hűhó semmiért központi témájaként, amely jelenség lényegében minden munkahelyi közösségben jelen van.
Az ikonikus alakokat olyan színészek elevenítik meg az első évad során, mint Békési-Szombati Anett, Bezerédi Zoltán, Bolla Gábor, Borbély Alexandra, Cserna Antal, Döbrösi Laura, Fröhlich Kristóf, Georgita Máté Dezső, Györgyi Anna, Hartai Petra, Hirtling István, Horváth Szabolcs, Jenővári Miklós, Józsa Bettina, Kerekes Vica, Kovács Máté, Kovács Gerzson Péter, Kis Anna Gizella, Lábodi Ádám, Láng Annamária, László Zsolt, Mátray László, Mészáros Béla, Murányi Anna, Ódor Kristóf, Oroszlán Szonja, Pál András, Petrik Andrea, Porogi Ádám, Rába Roland, Romonyi Barnabás, Sarádi Zsolt, Szécsi Bence, Szőke Abigél, Szikszai Rémusz, Takács Dorisz, Ténai Petra, Tóth Ildikó, Vitárius Orsolya és Znamenák István.
Szűk időtartam
Mindezek egysnittes, vágás nélküli megoldással kerülnek a vászonra, így – ellentétben a mai, utómunkával „tökéletesített”, precíz vágásokkal létrehozott alkotások kínálta élménnyel – a színészi játék és az érzelmek íve a maga nyers, őszinte módján látható. A történetek nem ott játszódnak, ahol a kamera van; a kamera van ott, ahol a történet játszódik, így egy merőben új élményt nyújt a maga nyers, őszinte módján, felfedve a színészi játék és az érzelmek ívét is. Nézőként így ténylegesen közelről van lehetőség elveszni a színészi játék, mimika és testbeszéd rejtett üzeneteiben is.
Egyetlen helyszín
A XVII. századi történetek újragondolásából született epizódokat Budapest egyedi, rejtett, alig ismert helyszínein – ipari épületek, víztározók, a nyilvánosság elől elzárt házak, ingatlanok –forgatták, ily módon minden látvány maga a valóság, nincsenek épített díszletek. Egy epizód egy térben játszódik, viszont egyáltalán nincsenek merev korlátok, ezáltal is összemosódnak a műfajok. Ez az extrém helyzet megteremti a valódi együttműködést a színészek, az írók, a rendező és az operatőr között.
További információk ezen az oldalon érhetők el.
Képek forrása: Webszínház
