A nagy színházakba is beköszöntött a rohanó világ

Mikor és hogyan került fodrászként a színházhoz?

Az Operaház 1961-ben fodrásztanulókat keresett. Itt kiválasztottak 4?5 srácot ? köztük engem is ?, néhány apró trükköt megmutattak, majd azt, akinek a legjobban állt a sütővas a kezében, felvették. Végül engem választottak. Az Operaházban három évet dolgoztam, utána lejöttem a Békéscsabai Jókai Színházhoz, itt fodrásztárvezető lettem, és azóta is itt vagyok. Jövőre lesz 50 éve, hogy itt dolgozom.

Változott valamit az Ön munkája a csaknem félévszázad alatt?

A 80-as évekig rengeteg parókát használtunk, hiszen a rendező sokszor a hajszíneket is meg akarta változtatni, manapság a smink kap nagyobb hangsúlyt, és a hajigények szép csendesen elmaradnak. A költségvetés szűkülése miatt a darabokra egyre kevesebb pénz jutott. Közben elterjedtek a Shakespeare-féle klasszikus darabok farmeres bemutatói is ? itt már nagy hajigények sem voltak. Ezekben a pillanatnyi hajviselet és a smink kelendő.

Három éve, 2010-ben Teátrum-díjjal tüntették ki. A jutalomra az életmű elismeréseként tekint, vagy egy konkrét projekthez köti azt?

Inkább az előbbi, de minden évben volt egy-két igényesebb előadás, amely elnyerte a szakma tetszését is. Én 35 éve dolgozom együtt a feleségemmel ? mi ez idő alatt a Gyulai Várszínházba is besegítettünk. Ekkoriban 2-3 bemutatója volt a teátrumnak, ehhez minden hajmunkát és sminket nekünk kellett megcsinálni. Még a rendszerváltás előtt. A Kaligula helytartója című előadásért kaptam egy a Szocialista Kultúráért szóló elismerést az ebben végzett, kultúráért tett munkámért.

Shakespeare Lear király című tragédiájával érkezik a társulat a Vidéki Színházak Fesztiváljára. Erről a konkrét előadásról a smink és a haj tekintetében mit mondana el?

Az igazság az, hogy én a Lear királlyal már harmadik alkalommal találkozom. Az első Learhez másfél liter vért használtunk, a másodikhoz egy litert, a mostani előadáshoz pedig egy deci művér is elég. A mostani, Chris Rolls rendezte előadás teljesen mai darab. Nagyon látványos előadást láthat a közönség ? itt a világítás, a díszlet, a vetítés a domináns, a sminkek ebben nem olyan jelentősek. Ebben nekem pár seb, pár heg volt a feladatom. A sminkek maiak, akárcsak a darab egésze: öltönyben, terepnadrágban járnak a mai kor Shakespeare-figurái.

Milyen darabokban szeret dolgozni legfőképpen? Van olyan előadás, amely különösen emlékezetes maradt az Ön számára?

A színházban van egy tervezőnk, aki elmondja, hogy mi a koncepció, és nekünk azt kell megcsinálni. Meg kell felelnünk a színésznek, a rendezőnek, a tervezőnek, tehát elég sok irányba. Az operettek mindig sok munkát jelentenek, hiszen ott a szép haj és a smink elengedhetetlen ?kellékek?. Legemlékezetesebb munkámnak a Kaligulát mondanám, hiszen itt mindenki hosszú, zsidó szakállat viselt. Az előadás jelmezeit Schäffer Jutka legendás jelmeztervező készítette, aki a Nemzeti Színházban is dolgozott. Ő azok közé a csodás tervezők közé tartozott, aki az első pillanattól kezdve tudta, hogy mit szeretne látni. Amit kért, azt összetettük a jelmezzel, a maszkokkal, és a végeredmény 90 százalékban együtt is működött. Nagyon tudta a szakmáját, és pontos elképzelése volt arról, hogy mit akar. Manapság ezekből az emberekből kevesebb van.

Milyen légkörben dolgoznak Békéscsabán a színház alkalmazottai?

A kisebb színházaknál, mint nálunk is, baráti viszony van a munkatársak között, az igazgatótól kezdve a műszaki munkatársakig. Sokat társalgunk egymással, leülünk a klubba ? nálunk kapcsolat van a rendező és a dolgozók között. Nagy színházakban ez nem jellemző, ott előadás után mindenki hazamegy, nem ülnek le egy ultipartira. A nagy színházakba is beköszöntött a rohanó világ.

(Készítette: Milojev Zsanett)