Miután a bubópestis-járvány Londonban egy évvel korábban hozzávetőlegesen 68 000 halottat követelt, a várost a szeptember 2-án kitörő tűzvész teljesen elpusztította.
London a korábbi években Európa egyik legnagyobb városává fejlődött. Az ügyvédek, kereskedők, udvaroncok és művészek ezrei mellett azonban a város lakosságának jelentős része piszokban és nyomorban él. A Wapping és Limehouse nevű városrészek majdnem minden második lakója lopásból, könyöradományokból vagy prostitúcióból tartja el magát. Éjjelente a város kivilágítatlan utcáin különösen gyakoriak a rablótámadások.
A tűzvész után nagyszabású újjáépítési program kezdődik. A legtöbb utcát új tervek szerint építik fel. 1684-ben bevezetik a közvilágítást is.
