 |
"Torzóink nem félbe maradt, vagy megcsonkított műtárgyak, funkciójukat vesztett selejtek. De nem is a tökéletesség mintaképei, ahogy Rilke értelmezte a "fejetlen", ám hibátlan archaikus Apolló-szobrot. Nem! A torzók itt mi magunk vagyunk, létezésünk alapállapota szerint." A színlap esetlen szövege felkelti a figyelmet. Azonban pontosan azt kapjuk, amit ígér: önnön jópofaságukba merevedett torzókat.
Góbi Rita, az oly tehetséges táncos, és korábbi darabjaiban (Fehér Fal - Inspirációk Rodin nyomán, Tachyon) kísérletező kedvű ifjú koreográfus ezúttal végképp elszabadult. Féktelen indulatában létrehozott valamit, ami sem nem elég vicces, sem nem elég komoly, sem nem elég érdekes. Úgy tűnik, nem tudja még, miképpen lehet a haveri körön túl is nevettetni, pedig mestere lehetne épp elég. Nem egyedül van, a finn Vesa-Petteri Asikainen társrendezőként segíti munkáját.
A darab elején két percig azt hinné az ember, hogy valami új kezdődik, hiszen megjelenik egy fél lábával spiccben álló táncosnő, vonagló háttal (Bacskai Ildikó). Elkezd ide-oda rohangálni, kezeslábasa a fejét is borítja és ez még mindig érdekes. Azonban egyszer csak kivilágosodik a háttér és megjelenik két másik hasonló alak: Fülöp Tímea, a Bozsik Yvette Társulat kiváló tagja (amúgy Góbihoz hasonlóan szintén újvidéki születésű) és Székely Szilveszter, aki Góbi több darabjában is szerepelt már (sőt, a Szilveszter című szólót neki készítette). Volna még egy produkciós partner: a PerformanceSirkus (Helsinki), ami a titokzatos Vesa-Petteri Asikainent jelenti, de ő nem jelenik meg a színen.
Nos, hátra van még körülbelül ötven perc, melyben Gáspár József és Gyulai Csaba kitűnő zenéjére a három táncos a talaj közelében csúszkál. Pontosabban, verteng. Néha a lányok spiccbe állnak és úgy közlekednek. Kétszer sárga fénybe öltözik a színpad, a zenészek távol- keleti dallamokat imitálnak, a táncosok pedig pörögnek - ez a nagy poén, mely feloldja a kifinomult pszichológiai eszközökkel létrehozott belső feszültséget.
Persze, kisebb viccekkel folyamatosan stimulálják a nézőket. Például Szilveszter, ez a kópé, állandóan hörög, sikkant, szörcsög és liheg. Néha a farkát is megmarkolja ez a mókamester, mintha védené a másik két nőnemű torzótól. Olykor látunk valami történetszerűt - talán a Fülöp által alakított egyik torzó volna a Székely Szilveszter által alakított szörcsögő hím párja, akit a rafináltan vonagló Bacskai akar elhódítani. Azt hiszem, a végére ez nem sikerül.
Góbi Rita 2003-ban az év legígéretesebb növendékeként végzett a Táncművészeti Főiskolán. Dramaturgja, Hegedűs Sándor, a társrendező pedig, tanuljuk meg e nevet, Vesa-Petteri Asikainen volt. A "pompás előadás" után pedig a Nemzeti Táncszínház "nívós kiállításán" "csodálatos plein-air tájképeket" láthat az "igényes néző".
