- Ismered-e Pálinkós Gyurkát?
- Valamennyire ismerem, de már elég régen találkoztunk. Ő nálam sokkal "titkosabb" költő.
- Mindenesetre titokzatos költő, ahogyan Lázár Ervin Bab Berci kalandjaiban megörökíti őt, s abban két párhuzamosságot vélek felfedezni, s ezért említem: egyrészt kerüli a rímeket, másrészt a versei nőnek, növekednek, szárba szökkennek, s azt gondolom, ezek erősen jellemzők a te gyerekverses köteteidre is - hiszen igen szépen növekednek. Hol tartanak most?
- Valóban, többnyire szabad verseket írok, illetve olyan gyerekkönyveket, amelyekben szabad versekből áll össze egy-egy történet. Három van belőlük: a Csillagszedő Márió egy családtörténetet mesél el, az Emese almája egy szerelem történetét, A nagypapa távcsöve pedig egy nagyszülői látogatás eseménysora. Hasonló könyv egyelőre nincs tervben.
- Bár én arra gondoltam, hogy ezek a versek immár kinőtték a köteteket, s azon túl, hogy megjelentek külföldön, készült belőlük zene, film, ráadásul nem is egy...
- Igen, szerencsére sokan használják a szövegeket, a fordításokon kívül CD-ken és kazettákon szerepelnek a Kalákától kezdve Halász Juditig. A tankönyvkiadók is egyre gyakrabban emelnek be egy-egy verset a különböző olvasókönyvekbe, munkafüzetekbe. A Csillagszedő Márióból, illetve az Emese almájából hangoskönyv is készült, karácsonykor pedig a Duna TV ötvenperces játékfilmet mutatott be ugyancsak a Csillagszedő Márióra alapozva, bár Vizi Mária, aki nemcsak rendezője, de forgatókönyvírója is volt a filmnek, a másik két könyv szövegeit is használta. Emellett a MOME hallgatóinak köszönhetően az idén immár a harmadik animációs film készülhet a versekből.
- Kicsit visszakanyarodva még Pálinkós Gyurka párhuzamához, lesz-e valaha rímes-ritmusos gyerekverses könyved? A blogodon rendre olvasni ilyen opuszokat.
- Erre én is kíváncsi vagyok. A kötetet már tavaly nyáron összeállítottam, de egyelőre nincs kiadói visszajelzés.
- A legújabb, már megjelent kötet, A nagypapa távcsöve viszont nagyszerű darabja az általad teremtett "szabadverses gyerekregény" műfajnak. S elolvasva egyre valószínűbb, hogy valahol, egy fiók mélyén őrzöl egy titokzatos gyerekkori szemüveget, csalafintán torzító lencsékkel, amit felveszel, s már csak le kell írni, amit azzal látsz. Avagy hogyan készült a nagyik kéthetes vendégségéről szóló történet? Hosszas terepgyakorlatozás, interjúzás, adatgyűjtés előzte meg, vagy csak amilyennek tűnik - laza hétvégi kisujjmozdulatok eredménye?
- Ki kell ábrándítsalak: nincs fiókmélyi, titokzatos szemüveg. Amikor az Emese almájára készültem, valóban volt adatgyűjtés, igyekeztem gyakran megfordulni nagycsaládoknál, segítséget is kértem és kaptam szülőktől, gyerekektől, és még arra is jutott idő, hogy teszteljük a verseket. A nagypapa távcsöve máshogyan készült, az ötlettől a szelektálásig, kötetbe rendezésig körülbelül kéthónapnyi intenzív munka eredménye.
- Milyen messzire látni a nagypapa távcsövével? Ha jól tudom, most épp nem gyerekverses köteten, hanem egy nagyregényen dolgozol...
- Nem nevezném nagyregénynek, inkább csak Kiss-regénynek, bár tagadhatatlan, hogy a terjedelme már most meghaladja az eddigi prózaköteteimét. De mást is látni, és remélem, nem érzékcsalódás: úgy néz ki, tavaszra, a könyvfesztiválra megjelenhet a Szusi apó erdőt jár című könyv, melyre még tavaly kért fel minket, Baranyai András grafikus barátomat és engem a Csodaceruza. A korábbi kötet, a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután modorában írt szöveget és rajzot kért tőlünk a kiadó vezetője. Újra kísérletet tehettünk hát a gyerek- és felnőttirodalom határterületén, de míg az előd inkább az apát és a még olvasni nem tudó gyereket próbálta egymás mellé ültetni, a mostani munka a nagypapa korúak és az unokák közös játékterét igyekszik megteremteni. Sajnos messzebbre most nem látok, még távcsővel se.
Egy blog
Aki szeretné figyelemmel követni Kiss Ottó József Attila díjas író munkásságát, látogassa rendszeresen írói-költői blogját!
