Nagyobb volt a nők szerepe a középkori parasztlázadásokban
Jóllehet ma már teljesen elfogadott a női katonák látványa és nem egy olyan gerillacsoportról tudni, amelynek kötelékében a ? papíron ? gyengébbik nem is képviselteti magát, a történészek eddig teljesen megfeledkeztek a nőknek a középkori felkelésekben, így például a híres 1381-es angliai parasztlázadásban betöltött szerepéről.
Az 1381-es események azzal kezdődtek, hogy a feldühödött parasztok kirángatták a Towerből Simon Sudbury lordkancellárt, Canterbury érsekét, majd lefejezték. A fellázadt emberek Simon Sudbury sokat vitatott, leginkább a parasztokat sújtó adóján háborodtak fel, s nem is elégedtek meg azzal, hogy a lordkancellár fejét vették: mielőtt meggyilkolták volna, a felkelők elözönlötték Londont és gyújtogatásba kezdtek. Simon Sudburyt maga a lázadócsoport vezetője fogta el és határozott a parasztok körében gyűlölt figura lefejezéséről. Ő volt Johanna Ferrour. A hölgy "érdemei" között tartják számon, hogy ő volt az is, aki a tűz martalékává tette a Savoya-palotát, ahonnan a herceg nagy bánatára hatalmas mennyiségű arannyal tért haza.
A Ferrourhoz hasonló lázadónők eddig kevés figyelmet kaptak a történettudományban, igaz, az 1381-es parasztlázadás névadója, Wat Tyler karizmája elég erős volt ahoz, hogy elhomályosítsa az asszony tettét, nem beszélve az "őrült papról", John Ballról. A középkori latin szövegekkel foglalkozó Sylvia Federico (Bates College) szerint a nők a középkor folyamán mindvégig a lázadások középpontjában voltak, a kewi Nemzeti Levéltár anyagaiból például egyértelműen kitűnik, hogy a gyengébbik nem tagjai szinte minden olyat megtettek, amit a férfiak: feltüzelték a népet, üldözték az ellenséget és együtt vonultak a férfiakkal Londonba. ? Nem riadtak vissza attól, ha botért kellett nyúlni: megverték vele elnyomóikat ? fejtegette Federico.
Lopás, rablás, a szomszédok megfélemlítése ? csak néhány további vád azok közül, amelyekért nőket ítéltek el. A középkori nők a kortársak feljegyzéseiben azonban inkább háztartásvezetőként és családanyaként vannak jelen, a korabeli szövegekbe beivódott "szexista attitűdök" miatt a politikai szerepvállalásuk szinte egyáltalán nem jelenik meg. ? Felbukkanásuk és jelentőségük a felkelésekben sokkal szembeötlőbb, ha a kutatók "hallgatását" nézzük ? mondta el Federico.
John Ridgard szintén úgy látja, hogy a nők szerepével kevés tanulmány foglalkozott eddig a témában. Pedig ? mint az a kutatásából kiderült ? egyedül Suffolk megyében hetven olyan felkelést regisztráltak, amelyben nők vettek részt. Igaz, kevés olyan lázadás ismert, ahol a nők vezető szerepet töltöttek be (4 százalék), többségük általában a "háttérben" meghúzódva fejezte ki nemtetszését a fennálló renddel szemben.
Mindenestre Anglia két leggyűlöltebb emberének ? John Cavendish és Simon Sudbury ? meggyilkolásában is aktív szerepet töltöttek be a szebbik nem tagjai. Cavendish vesztét például az okozta, hogy mielőtt el akart volna menekülni a "csőcselék" elől, hajóját ? ki más, mint egy nő, nevezetesen Katherine Gamen ? a parthoz kötötték, majd hasonlóan a lordkancellárhoz, őt is lefejezték.