Európa divatját XIV. Lajos uralkodásától kezdődően a francia királyok, feleségeik vagy szeretőik irányították, és Párizs vezető szerepe évszázadokon keresztül - jószerével a mai napig - megmaradt. Természetesen a nyugati divat hatott a magyar öltözködési szokásokra, de ennek mértékéről és milyenségéről már megoszlottak a korabeli vélemények.
Az emlékírók sorai szerint az új divat visszavonhatatlan károkat okozott ízlésben, szokásban, hagyományban és nem utolsó sorban nyelvünkben. Jól érzékeltette ezt Apor Péter A Metamorphosis Transylvaniae című művében. "Ne kacagjad erdélyi magyar, midőn hallod, hogy a francia asszonyoknak az az szimbóluma: gallae dominae, melyet ha igazán akarunk magyarul kimondani, úgy kell mondanunk: a francia asszonyok uralkodnak az férfiakon..."
A magyaros divat népszerű volt, a nagyobb városok polgárai azonban a nyugati áramlatokat követték. A meghatározó ruhadarabokat minden társadalmi réteg hordta. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása remekül és ízléses környezetbe helyezett műtárgyai segítségével plasztikus képet ad a korszak öltözködéséről. Míg a legdivatosabb textíliákat még a tehetős polgárok is megvásárolták maguknak, az idegen új divat, a "náj módi" extrémitásai nem hódították meg a magyar hölgyeket és urakat, sőt, tradicionális öltözetük némely sajátosságát a század végéig megőrizték. A viseletnek olykor politikai töltete volt: II. József halála után a nemesség egy része még magyaros ruházatával is igyekezett hangsúlyozni az udvarral való szembenállását.
A Szépség óhajtása című kiállítás megálmodója a Történeti Tár munkatársa Tompos Lilla volt. Az első teremben a részekre bontott öltözeteket szemlélhetjük meg. A terem "női oldalán" selyemcipellők, színes sálak, arany főkötők, gyöngyös párták, gyémántos övek, ragyogó ékszerek árulkodnak arról, hogyan, miképp óhajtották szebbé varázsolni magukat az asszonyok és leányok. A pompában az urak sem maradtak el a nőktől, a "férfi oldal" aranyzsinóros csizmái, ékköves cipőcsatjai, türkizes forgói, arany szelencéi ezt ékesen bizonyítják. Nemesi voltukat ötvösmívű dísz-szablyák, hőstetteiket kitüntetéseik szimbolizálják.
A második teremben teljes díszben állnak a hölgyek és az urak. Láthatunk dolmányos, "frakkmentés" együtteseket Teleki Sámuel gubernátor ruhatárából, de francia frakkot bársonyból vagy atlaszselyemből is. A falakon sorakozó portrék nem csak arról tájékoztatnak bennünket miként vált teljessé egy-egy öltözet, de a portréfestés stílusa, kompozíciós sémái is megváltoztak: a reprezentatív álló alakos képmásokat egyre inkább a modell személyiségét tükröző portrék váltják föl.
A "dísztermet" a 18. század főúri kastélyaiban kedvelt, de a köznemesi kúriákban és polgári otthonokban is megtalálható szalon követi. A Beniczky család kőrisből készült ülőgarnitúrája mellett megjelennek a korszak jellegzetes hangszerei, a líragitár és az állózongora. A szalonbéli tevékenységre utalnak ezek, akárcsak a faragott tajtékpipák és a kézimunkák mutatós együttese. Egy rokokó bútorokkal berendezett öltözőszobácskában 18. század végi hirdetések adnak magyarázat arról, milyen módon készítették a sminkeléshez szükséges púdert, és hova tették a divatos hölgyek a szépségflastromot.
Egy stilizált francia kertbe érkezve "elevenedik meg" a korszak gazdag, magyar nyelvű szerelmi lírája. Versekből, levelekből, naplórészletekből citált Csokonai, Verseghy, Amadé és mások sorai nyomán az elvágyódó, a reményteljes vagy reménytelen szerelem örömével és gyötrelmével találkozhatnak a látogatók, akiket útkeresésükben táblák irányítanak a remény útjára vagy a pikantéria szűk ösvényére. A szakszerűen kialakított kert még jobban feldobja a kiállítás hangulatát.
Miközben a vendégek elhagyják a kiállítást, megpihenhetnek, hogy egy 18. század végi minta nyomán levelet írjanak kedvesüknek. Hölgyek és leányok megkísérelhetik beleszorítani magukat egy halcsontos vállfűző rekonstrukciójába és divatosan, az állig csavarva, nyakkendőt köthetnek maguknak az urak.
A tárlat augusztus 3-ig látogatható a Nemzeti Múzeum József nádorról elnevezett termeiben.
