I. Napóleon császár visszatér Párizsba, miután III. 1-jén Cannesnál 1000 követőjével és négy nagy ágyúval partra szállt. A Bourbon király, XVIII. Lajos csapatokat küldött ellene, de azok átálltak a Napóleonhoz s ezzel megnyílt az út Párizs felé. III. 19-én a királyi család Genfbe menekült. I. Napóleon Elba-szigeti száműzetésében is követte a franciaországi fejleményeket, s a bécsi kongresszus (1814. IX. 18.) eseményeit is pontosan ismerte. Mindezek - így a XVIII. Lajos uralkodói stílusával szemben tapasztalható elégedetlenség Franciaországban, a félelem, hogy visszatérhet az ancien régime, továbbá a győztes hatalmak közötti ellentétek - felébresztették benne a reményt, hogy visszaszerezheti uralmát Franciaországban. A győztes hatalmaknak kiegyezést ajánlott, hogy elismerjék császárnak. A szövetségesek azonban megrémülve visszatérésének hírétől, koalícióba tömörültek Napóleon ellen (1815. VI. 18.).
